Németh István Péter: ANGELÓNIA
•
I
SZŐLŐHEGYI ANZIX 1.
(Udvardi Erzsébet műterme elől)
Még sehol egy zöld levelecske.
Piroslik megannyi tetőcserép.
Árbócok a télből jött fák törzsei
és fagyos lehelet már nem zörgeti –
csak mint ki nagy útra kél, int mind az ág.
A hegy magasába felgyűrődött tenger az ég
s dagadó vitorlák rajta a virágzó mandulák.
Udvardi Erzsébet: Badacsony
•
II
BADACSONYI MÉDAILLON 1.
O SANCTA SIMPLICITAS!
(Udvardi Erzsébet Szent Antal prédikációja című festményére)
Kinek legédesebb testvér a Teremtés,
az tudhat a Földön az együgyűségről
ily elragadottan: átéri a félszigetet,
ha ölelni akarja locska lányhúga, a Víz,
szavára odahajlik ahhoz az Ég, s kéklőn
kanyarul lába elé néma halakkal teli tenger.
Homlokát hószínű horpadt vitorlákkal borogatja
Szél-fiú bátyus, ha lázasan szólna is, nyelvét
fügeméz harmata gyöngyözi, és szól
lépvesszőtől szabadult rigók örömére.
Kis kerek ablak az ő glóriája aranyló mennyre,
honnan seregük csak tenyerére hívja a Szent.
Udvardi Erzsébet: Szent Antal prédikációja, 2008.
•
III
ANGYALI ÜDVÖZLET
(Udvardi Erzsébet Vízöntő című festményére)
Nem látszik a menny
boltja odafenn.
Fölér csak hamarost a
Nap. Ragyog a magasba,
honnan majd a kútba tekint
szépen. Zodiákus szerint
pillanatra a fakerék
sem forog el még.
A másik vödörbe víz olyan kék
zúdul, akárha a képről lemaradt ég.
Fogadja már vödör vizét vödör,
ám körötte mind szétömöl,
nem fogva föl azt lenti edény,
földre s a mély fele hull a fény;
közé a cement-gyűrűknek
hogy, akár sárgadinnye, hűlhet,
bár nem látni – a Napocska legalul,
míg a nyirkos kötél lazul.
Éppúgy a gyermek is láthatatlan,
de a Vízöntőnek már szíve alatt van,
s mintha Erzsébet érte könyörögne:
legyen néki könnyebb a vödre.
Udvardi Erzsébet: Vízöntő
•
IV
ANNO DOMINI 2014
Ahol utolszor találkoztunk az Ady
utcában Tapolcán, ott állt épp a valahai
vincellér-ház, napóra-pálca vézna árnya
vetült csupán vakító homlokára.
Anyámmal neki mályvát is vittünk, vajon
megvan-e még ott a kertben, Tomajon?
Kitől kérdtem, arannyal festette az alkonyatot
ha visszacsillantották a pinceablakok,
s képén a reggeli Balaton fehér fényei
ezüstben kezdtek el tündökleni.
De nem így élünk tovább. Mert az a mályvaszín
már templomba került. Madonnánk ruharáncain.
Udvardi Erzsébet: Kerényiék krizantémja
•
V
BADACSONYI MÉDAILLON 2.
SZENT ANTAL A BALATONNÁL
(Udvardi Erzsébet kisörsi kápolnaképére)
Ma ámulnátok a fiún
a párakék kámzsa miatt,
de nem lát ide Patavium,
e tóra nem láttok, atyámfiak.
Ma fénybe aranyozzák pénzeik a halak,
felém hajítja magát ponty, balin;
csak állok alkonyég alatt
nékik morzsálva el szavaim,
mit bizton elmondhattam volna
míg befut az öbölbe
pontban naplementekor, ma,
a lélek csurompiros szörfje.
•
VI
SZŐLŐHEGYI ANZIX 2.
Nem lett bazalt kék,
csupán súlyosabb még,
s ágak közt a szűrt fény
ömölt szét, ónszürkén
ért az ég reggelente
a bekapált rendbe.
Pincehegyre nem szállt a
dézsmamadárka
se, mert öreg és gyerek
is kórészta eleget
a szőlőszemeket,
s fú karácsonyi kürtöt
az angyal most. Már fürtök
aranyában fürdött.
Udvardi Erzsébet: A lépcsőfeljáró angyala
Illusztráció: fh. Udvardi Erzsébet-festménytöredék
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
