*
Adamik Tamás: a Csokonai Művelődési Központban NÉZŐ-KÉPZŐ AKADÉMIA címen a 2010-es években előadássorozatokat tartottam az antik irodalom és a magyar irodalom kapcsolatairól, például az első évben ezek az előadások hangzottak el:
Radnóti Miklós eklogái és Vergilius,
Vörösmarty A szent ember című verse,
Széchenyi István, a szónok,
A szabadság értelmezése az ókortól Rudolf Steinerig.
Az estek közreműködői: a „Nehéz Fiúk” Tuba Quartett.
Az előadásokat szép számú közönség látogatta, közöttük Baka Györgyi, B. Tóth Klára, Deák-Sárosi László is, akikkel az előadások utáni beszélgetéseken megismerkedtem, és kiderült róluk, költők. Mivel én is írogattam verseket gimnazista korom óta, könnyen adódott az ötlet, hogy tartsunk közösen költői esteket. Itt is komoly közönség előtt szavaltuk verseinket, és Rákospalota akkori polgármestere, László Tamás támogatott bennünket, és a Rákospalotai Irodalmi Műhely nevet adta együttesünknek.
*
ADAMIK TAMÁS
Szapphóhoz
Lágy vagy és vágy jár nyomodba folyton,
szép szemed barnás üde fénye táncol,
szád, a mézes szád, melegével ápol,
**isteni asszony.
Melledet múzsák kara fűti dalra,
friss tavasz hint rá kegyesen szerelmet,
ihletett szobrász alakítja újjá,
**s tölti be vággyal.
Telt sudár csípőd fölemelve ringat,
büszke járásod nemesíti bájjal,
férfiak sóvár szeme rád tapadva,
**bámul örömmel.
Én, ha meglátlak, s közelebbről édes
hangodat hallom s nevetésed, égő
szikra lobban föl keblemben, Érzem:
**lángolok érted.
*
B. TÓTH KLÁRA
Rétegcsodák
Fischer Ernő képeiről
„az igazi alkotás megállítja az időt
és bekapcsolja a nézőt a totális létezésbe.”
Fischer Ernő
Hat-hét réteg egymás fölött,
ahogy áttűnnek-átsejlenek
egymáson, órákig lehet
bolyongani a képbe rejtett
gondolatokban, amíg az
ember egyszer csak a saját
fejében találja magát.
A fénykép semmit sem ad
vissza a rétegek csodájából.
Benne kell lenni a képben,
mint egy labirintusban,
végig kell járni, hogy végül
megtaláljuk az önmagunk
legbelső lényegéhez
vezető utat.
*
BAKA GYÖRGYI
ISMERETLEN ÉRINTÉS
A folyópart bokrai között
virágszirmok lebegnek,
várlak vissza lélegzetembe
szárnyaló reggeleken.
Behúzódom a csönd ölébe,
magzatpózban kuporogva
az áradó hullámzást
magamba zárom.
Az ismeretlen érintés
meglep: karmol, fáj, bevérez,
mégis csillapíthatatlan
mozdulás ez a tisztaság felé.
Nem burkolózom többé
árvaságomba, a száraz
alföldi szél viharában
karjaidba bújva lehet csak
így vágyakozni
az összetartozásnak
elveszíthetetlen érzetére,
gyermeki védtelenséggel
ölelődve egy új Kezdetbe.
*
DEÁK-SÁROSI LÁSZLÓ
MISZTER MEFISZTÓ
Farkas Mihály Ambrus emlékére
Miszter Mefisztó,
A paktum izzasztó.
Mennybe vagy pokolba
Indítod a buszt?
Sorsommal írattad
A drámai opust.
Miszter Mefisztó,
A helyzet riasztó.
Elvitte az ördög
Szignómmal a pauszt.
Becsületem biankó,
Mégis kikezdi a juszt.
Miszter Mefisztó,
A légkör tikkasztó.
Apró betűk rejtik
A titkos sillabuszt,
S kivarázsoltattad
A poénból a slusszt,
Miszter Mefisztó,
Hol van egy tiszta tó?
Margitot ígérted,
S hogy marad is meg juszt,
De vized sötét örvény,
S az élet nem nagy kunszt.
Miszter Mefisztó
A műved biztató.
Megváltottad tőlem
A világot s a szuszt,
Bár nem vagyok Goethe,
És nem vagyok Faust.
*
Illusztráció: felvétel Fogarasi G. FB oldaláról
