Pályája pulzáló félkörív,
égaljtól égaljig visz a Nap útja.
Az emlék szilánkokra széttörik,
két homlokcsont közt visz a Nap útja.
Viharfelhők közt sejtelem,
a troposzférába vezet a Nap útja.
Dombok közt eltűnik jeltelen,
idegen tájakra vezet a Nap útja.
Mikor az éjszaka holdtalan,
derengő kígyóként fut a Nap útja.
a burkolat rajta szórt arany,
bíbor messzeségbe fut a Nap útja.
Szegélyezi sok holt halom,
kietlen tájakon visz a Nap útja.
De pora süppedő oltalom,
távoli hazába visz a Nap útja.
A tengerhez kiérve eltűnik,
kavicságyba simul a Nap útja.
A csillagokkal kivert űrig
emelkedik fel a Nap útja.
*
*
Illusztráció: E. Munch
