Kenyérre alig kenhető zsíros föld
ébred horkanó zivatarban. Kavics
és árnyék mosakodik, az arcot ért
vászonkapcák is eláznak. Recés
gumicsizmák róják köreiket az
udvar mögötti zöldségesben.
Az első mozdulat a legsúlyosabb;
ásó cuppan alakíthatatlan sárban.
Forró test szárítja kertünket, a
könny elpárolog. Vakondok túrnak
kupolákat, ganajtúró bogarak
görgetnek kihalt bolygókat.
Mert ásni kell, hogy a rothadó
krumpliban felejtett jegygyűrű
tapintható legyen. Lucskos
szalmaágyban akadozik az idő.
Gödörben felülről jön a tériszony,
robaj a szívben. Fekete párnákat
dob a mélybe a lúdbőrös éj.
Anyám veremben éjszakázik.
Illusztráció: Eső után (pixabay.com)
