Zsákfalunk száját bevarrták,
repedést keresünk, hogy fagyott
madaraink kiszökhessenek.
Megjönnek téli fecskéink,
öblösen pöttyözött fészkükbe
verebek költöztek, az átgyalult
mestergerenda megfeszül.
Sáros kézzel hazát építünk,
ahogy lehajolunk, harangvirág
koccan. Babaszappant
csákányozunk anyaföldbe.
Az éjszakában tisztán ragyog
a mezőőr szeme. Kedvetlenül
inog vállán távcsöves puskája,
kutyáját megette a köd.
Mi sem találjuk magunk.
Illusztráció: Harangvirág (pixabay.com)
