Vers

január 28.

Szilvási Pál: Hóember vagyok

 

Felépítetted délceg enmagam:
a vénülő test és a lúzer szellem
közötti résben kései szerelmem
lett lélekbarát építőanyag.
Szemed avatott férfivá, szívem.
Bár furcsa képlet, kár lenne tagadni.
Ha rádöbbenek, hogy most ennek annyi,
sötét erdőbe jutok, azt hiszem.
Hogy vége lett, nem meglepő a tény,
hogy együtt járjuk, sosem volt remény,
az emberélet rémes útjait.
De ha hazugság volt csak, akkor félek,
hogy hóemberként olvad szét a lélek,
mit építettek ügyes ujjaid.

 

Illusztráció: Hóember (pixabay.com)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.