„Egy festmény csak nézője által létezik” (Pablo Picasso)
Az Avignoni kisasszonyok előzményei
A festmény előtanulmányainak döbbenetesen nagy száma érthetőbbé válik, ha felidézzük, hogy hosszú élete során Picasso közel 50000 művet alkotott; 1885 festményt, 2800 kerámiát, 7089 rajzot, 342 szőttest, 30000 metszetet és litográfiát. Az Avignoni kisasszonyokhoz számtalan ceruzarajzot, litográfiát és olajképet készített tanulmányként.
Tanulmány női fejhez három féle technikával
Az alábbi tanulmányon a nőkön kívül két férfi is látható. Egy matróz és egy orvostanhallgató. A matróz a ’Kisasszonyok’ klienseit ábrázolja, míg a doktorjelölt a nyilvánosházakban rendszeresített orvosi vizsgálatot szimbolizálja.
Tanulmány férfiakkal
A művész rendkívüli aprólékosságára mutat, hogy a tanulmányon szereplő minden egyes alakhoz külön vázlatokat, rajzokat, festményeket készített. A tengerész arcához például ceruzarajzot és festményt is.
Tanulmányok a tengerész fejéhez
A két férfialak a végleges változaton nem szerepel. Felmerül a kérdés, miért hagyta le őket Picasso. Erre maga a művész nem adott magyarázatot, a művészettörténészek is csak találgatnak. Az egyik feltevés szerint a felöltözött férfiak megtörték volna a kép harmóniáját, a meztelen ’Kisasszonyok’ érzékiségét.
A botrányos festmény
Az 1907-ben festett, 244×234 centiméteres Avignoni kisasszonyok nem csupán a kubista festészet sarokköve, de az egyetemes művészet egyik legfontosabb alkotása is. Jegyezzük meg, hogy címe dacára, a festménynek semmi köze sincs a dél-franciaországi városhoz, Avignonhoz. Barcelona Carrer d’Avignó nevű utcájában lévő bordélyház a színhely. Picasso gyerekkorában közel lakott ehhez az utcához, és később is látta a kétes hírű intézmény környékén bájaikat áruba bocsátó lányokat. A kép eredeti címe Aviñón bordélyháza. A festő barátja, André Salmon ezzel a címmel nem tartotta eladhatónak a festményt, és nem kevés humorral átkeresztelte Avignoni kisasszonyokra. Amikor Picasso megmutatta festményét barátainak, azok először szóhoz sem tudtak jutni a meglepetéstől. „Úgy látszik, Picasso terpentint ivott, hogy tüzet okádjon” – mondta Georges Braque. Guillaume Apollinaire, Picasso legjobb barátja is megrökönyödött a festmény láttán. A művész barátja és egyben riválisa, Henri Matisse epésen jegyezte meg: „Milyen mulatságos.” Szergej Shchukin műgyűjtő így kiáltott fel: „Mily nagy veszteség a francia művészet számára!” A szürrealizmus pápája, André Breton viszont a 20. század kapitális eseményének tartotta a kép elkészültét.
Picasso és a néger művészet
Guillaume Apollinaire-hez címzett levelében ezt írja Picasso: „Legmélyebb művészi élményeimet Afrika névtelen művészei által alkotott szobrok fenséges szépségét fedeztem fel. Ezek a jámbor, szenvedélyes és szigorúan logikus művek a legnagyobbak és a legszebbek, amelyeket az emberi képzelet alkotott.”
Afrikai műalkotások
Sokan és sokat írtak az afrikai maszkok hatásáról Picasso festményeire, legfőképpen az Avignoni kisasszonyokra. Ha összegyűjtjük a művész vallomásait és a műkritikusok elemzéseit, a kép részletei mellé téve a mintául vett maszkokat, nyomon követhetjük a kiindulási ponttól, az afrikai maszkoktól a megvalósult festményig vezető utat.
Picasso átalakítja festményét
1907-ben Picasso gyakorlatilag már befejezte az Avignoni kisasszonyokat. Ekkor meglátogatta a Trocadéro Múzeumot, ahol lenyűgözve szemlélte az afrikai művészek alkotásait. Françoise Gilot, Picasso egyik szerelme Életem Picassóval című, magyarul is megjelent könyvében idézi Picassót: „Ezek a maszkok, mindaz a műtárgy, amit emberek alkottak szent, mágikus céllal, azért, hogy közvetítőként szerepeljenek köztük és az őket körülvevő ellenséges erők között, színekkel és formákkal próbálnak felülkerekedni félelmeiken. És akkor megértettem, hogy ez maga a festészet értelme. Nem egy esztétikai eljárás, hanem a mágia egy formája, ami az ellenséges külvilág és közöttünk helyezkedik el, egyfajta hatalom, amely formába önti félelmeinket és vágyainkat.” A Picasso által megcsodált maszkok ma a Le Musée du quai Branly-Jacques Chirac elnevezésű múzeumban láthatók.
Afrikai maszkok a múzeumban
Az afrikai maszkok olyan nagy hatással voltak Picassóra, hogy amikor hazatért a múzeumból, azonnal hozzáfogott az Avignoni kisasszonyok átalakításához.
Avignoni kisasszonyok
A képen szereplő, részben fedetlen testű öt nő fejének ábrázolásán egyértelműen látszik az afrikai maszkok hatása. A bal oldalon álló nő fejét a szakértők szerint Picasso egy elefántcsontparti maszkról mintázta.
Avignoni kisasszonyok (részlet) és az elefántcsontparti maszk
A jobb oldali, felső női fej mintája egy kongói maszk lehetett.
Avignoni kisasszonyok (részlet) és a kongói maszk
A festmény jobb oldalán ülő nő fejét Picasso egy zaire-i maszk alapján festette meg.
Avignoni kisasszonyok (részlet) és a zaire-i maszk
Az afrikai maszkok felhasználását egyesek „Picasso kulturális lopásának”, „a feketék tehetsége kihasználásának” tartják, mások szerint ez az „első tiszteletadás az afrikai művészetnek.” Bármennyit dolgozott is Picasso festményén, az Avignoni kisasszonyokat csak tíz évvel annak befejezése után állította ki André Salmon unszolására.
Picasso és Henri Matisse művészi párbaja
Picasso maga is elismerte, hogy hatott rá Ingres és Goya művészete. Legmélyebb nyomokat azonban a fauvista Henri Matisse hagyta benne, akivel szeretett beszélgetni, sőt néha késhegyig menő vitákba bocsátkozott vele a művészet területét érintő kérdésekben. Egy alkalommal Picasso rátámadt Matisse-ra, amiért az egy templomot festett le. Erről Matisse így emlékezik vissza: „Picasso dühös volt, amiért egy templomot festettem. „Miért nem inkább egy piacot ábrázol? Megfesthetne gyümölcsöket, zöldségeket.” Fütyülök rá: zöldjeim zöldebbek, mint a körték és narancsszínem narancsabb, mint a citromé. Akkor hát mire lenne jó? Dühös volt! Azt mondtam Picassónak: „Igen, imádkozom, és maga is jól tudja, hogy amikor minden rosszra fordul, az imába menekülünk, hogy visszataláljunk első áldozásunk hangulatához. És maga is ezt teszi. Nem mondta, hogy nem.”
Az Avignoni kisasszonyok állítólag Matisse 1906-ban festett Életöröm című festményére volt egyfajta válasz.
Matisse: Életöröm
Az Életöröm egy fauvista Édenkert, amelyben férfiak és nők múlatják az időt, heverésznek, muzsikálnak és táncolnak egyfajta álomvilágban. A festmény az 1905-os Szalon egyik botrányköve lett. Picasso későbbi pályafutása során sem feledte el Matisse festményét. 1946-ban megalkotta a maga Életöröm című képét.
Picasso: Életöröm
Amikor Matisse meglátta Picasso Avignoni kisasszonyokján ugyanazokat a színeket, mint saját festményén, egy újabb képpel felelt a kihívásra, A tánc című festménnyel. Az 1909-1910-ben festett kép Henri Matisse egyik legismertebb festménye. Az élet és a boldogság ódájának szokták nevezni. A kép a modern művészet szimbólumává lett. A festmény Szergej Ivanovics Shchukin orosz üzletember és műgyűjtő számára készült. A mű a hagyományos művészet hatása alól kívánta felszabadítani a festészetet. 1910-ben a festmény értetlenséget váltott ki a szalonok kiállításain. Matisse mindössze három színt használt, a kéket, a zöldet és a pirosat. A fauvizmus stílusának megfelelően ezek az élénk színek erős kontrasztot alkotnak. A leegyszerűsített stílus miatt sem a táncolók arckifejezése, sem neme nem deríthető ki. Matisse a színek és a vonalak dinamizmusával teremtette meg a kép harmóniáját. A nagy méretű, 260×391 centiméteres kép nélkülözi a mélység érzetét.
Matisse: A Tánc
Az Avignoni kisasszonyok a dada és a szürrealizmus csíráit hordozza magában, A tánc az absztrakt művészet előfutára.
