Czilczer Olga: Szellemmé gomolyul
16. szeptember 2016 | Napút Online
A konyhában a teáskanna bárány- felhőit eregeti még csak hajnali három támolygok a nap felezővonalán törve ketté az altatót nyelem el szellemmé a gőzfelhő gomolyul mi szél…
Sait Faik Abasıyanık: Nem látni, nem hallani
15. szeptember 2016 | Napút Online
A fenti ház alulról nézve ideálisnak tűnik, olyannak, ahol ellakhat egy fűszeres vagy kereskedő, aki fiatal korában álmokat szövögetett, vagy akár egy nagystílű életművész is, de ahol…
Babics Imre: Létállapot (Három vers)
14. szeptember 2016 | Napút Online
Bikavér Ocsmány, nemtelen emberi harcok azt mocska miatt azt meg nem riadt dámbika barcog páfrányos helyen. Mindig, ha ősz jön hívja a nőstényt, azt hogy azután azt…
Stanczik-Starecz Ervin: A lengyelek szeretett bolondja
13. szeptember 2016 | Napút Online
Legendák és történelem a Stańczykokról… Néhány történész azon szélsőséges véleményre jutott, hogy nem is élt az a híres-hírhedt, éles eszű, önmagát gyakran együgyűnek álcázó, királyok döntéseit…
„Botlatókövek, emlékezők” – lapszámbemutató!
12. szeptember 2016 | Napút Online
M E G H Í V Ó Szeptember harmincadika, péntek, este fél hat, a gyönyörű Nádor Terem, soros Napút-est, díjátadással A Botlatókövek, emlékezők című folyóiratszám bemutatóján az…
Oláh András: Elbukni újra (Négy vers)
12. szeptember 2016 | Napút Online
elbukni újra a kerti asztal körül ülünk s valami különös szeánszra készülünk a gyógyuláshoz kevés a sebzéshez túl sok a szó és nincs már köztünk aki minden…
Petz György: Két rövidpróza
11. szeptember 2016 | Napút Online
Öcsi vagy haccse – Öcsi, eredj haza, mondd meg szüleidnek, nem váltál be, küldjenek másikat. /Hisztériás felhanggal nevet./ – Egy mondatban a magyar történelem: a fehér lótól…
Vados Anna: 23
10. szeptember 2016 | Napút Online
Ebbe a pohárba, mint műfogat az idős emberek, leteszem az összes bűntudatot, amit a haldok- lásod ültetett belém, hogy ne tudjam magamat tovább és még tovább marcangolni.…
Magén István: Intelem
10. szeptember 2016 | Napút Online
– Azért ott, mert ott mindig sorsdöntőnek ígérkeznek a dolgok. Kérdem, miért olyan förtelmesek a napok a világban és miért nem tartják be a kötelező ígéreteket, és…
Dávid Adél: Éh (két vers)
10. szeptember 2016 | Napút Online
Éh Árnyak suhantak, könnyek hullnak, remegő ujjaim vésik bűneim. Érzem illatát, hallom, hogy feni kaszáját. Hideg éjszakákon szaladok, valami elől ami úgyis utolér. Ajka csupa vér, dadogva…