Recenzió
Az amerikai jogi thrillerek mára Magyarországon is közkedvelté váltak és egyre többen keresik az eredeti nyelven kiadott példányokat is. A műfajt kedvelők jól ismerik John Grisham nevét, de Amerikában William Bernhardt neve, Ben Kincaid ügyvédről szóló sorozatának, verseinek, fiataloknak írt műveinek, dalszövegeinek és zongora előadásainak köszönhetően, hasonló népszerűségnek örvend.
A Ballantine Books New York-i kiadó által 2009-ben megjelent könyv címe és borítója egyaránt félrevezeti a kedves olvasót. A „Capitol” szó az USA fővárosára, Washingtonra utal, melyet a Capitolium híres épületének képe megerősít. Az amerikai jogrendszerben a „Capital offense” azonban azokra a bűncselekményeket jelöli, melyekre bizonyított vádak esetén halálbüntetést is kiszabhatnak. Bernhardt története azonban az Oklahoma állambeli Tulsában játszódik. A történet főszereplője Thomas Dennis egyetemi professzor úr, aki hiába kéri feleségének eltűnése miatt a rendőrség segítségét, Christopher Sentz nyomozó megtagadja a rendőrségi keresés hivatalos elindítását. Ennek köszönhetően a professzor felesége Dr. Joslyn Thomas, a helyi kórház onkológiai osztályának vezető orvosa, segítség hiányában egy teljes hétig fekszik egyedül, halálos sérüléseinek lassú és kegyetlen fájdalmaival az összeroncsolt kocsijának fogságában. Az utolsó pillanatokban érkező professzor már nem tudja megmenteni feleségét, ezért felkeresi Ben Kincaid ügyvédet és jogi tanácsot kér, mielőtt bosszúból megölné Sentz nyomozót, akit még aznap éjszaka egy hotel szobában rejtélyes módon megölnek.
A bírósági eljárások alatt a professzor állítja, hogy bár szándékában állt megölni, mégsem nem tette meg. Vallomásának érdekessége, hogy a kérdésekre jogilag pontosan megfogalmazott válaszokat ad, de jogi tudását nem egyetemen, hanem Grisham könyveinek köszönheti, melyre védőügyvédje „akkor nem veszíthet” gondolattal válaszol. A kortárs író említésével nemcsak kifejezi kollegiális tiszteletét, és elismeri Grisham műveinek széles körben való olvasottságát, hanem egyben utalhat Grisham első jogi thrillerére is, melynek címe: Ha Ölni Kell (A Time to Kill,1989), melyben egy afro-amerikai kislány megerőszakolása után az apa bosszúból lelövi a két fehér elkövetőt és megölésükkel az ó-szövetségi vérbosszú joggyakorlása alapján az esküdtszék felmentő ítéletet hoz. A Prédikátor Könyvében található tizennégy ellentétpárban megfogalmazott isteni elrendezés között találjuk az „ideje az ölésnek” részt, melyet sokan a „Ne ölj!” parancs feloldásaként értelmeznek. Erre a közismert félreértelmezésre építve, Grisham történetében az ó-szövetségi bosszú törvénye, mint el nem évülő, az emberi törvények fölé helyezhető Isteni törvényként jelenik meg. Bernhardt történetében a férj bosszúállása feleségének gyilkosán hasonló értelmezést nyerhetne, azonban a védőügyvéd perbeszédében a nyomozó a segítségnyújtás elmulasztását pusztán „vacak szamaritánus”-i cselekedetnek minősíti. Ez a bibliai utalás már az Új-szövetség törvényeire utal, hiszen Jézus az Irgalmas Szamaritánusról szóló példabeszéde az ellenség szeretetének parancsáról szól. A védőügyvéd értelmezésében ennek a parancsnak a be nem tartása nem bizonyul bűnnek, hanem megbocsátható emberi viselkedésnek, mely semmilyen bosszút nem indokolt volna.
Grisham művével való közvetett hasonlósága megmutatkozik abban is, hogy minkét műben a védőügyvéd az elkövetőre kiszabható halálbüntetés alól való felmentést a temporary insanity” (szószerinti fordítása „időszakos őrület”) vagyis a magyar „mentálisan nem beszámíthatóság” problémájára alapozza. Míg Grisham művében ez többszöri megerősítéssel kizárható, vagyis az elkövető mind bűnének természetével, mind annak súlyosságával is tisztában volt, mégis felmentették, addig Bernhardt művében a nyomozó megölésének tisztázatlan körülményei miatt ez sem tekinthető felmentő vagy enyhítő körülménynek. Bernhardt esküdtszéke a professzort börtönbüntetésre ítélik. Ezen ítélet ellentétes mind az ó-szövetségi jogos bosszú törvénnyel, így Grisham esküdtszékének ítéletével is, és a hatályban lévő Amerikai Egyesült Államok Bűntető Törvénykönyvével is, hiszen az előre megfontolt, bosszú szándékkal elkövetett gyilkosságért ma is 31 államban halálbüntetés is kiszabható, de egy bűncselek be nem bizonyított elkövetése esetén, az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának 14. Módosítási pontja alapján, egyetlen amerikai állampolgárra sem lehet semmilyen büntetést kiszabni.
Az érdekes témát tovább fokozza a thriller műfajára jellemző sajátosság, miszerint más műfajok elemeinek felhasználásával növeli érzelmi intenzitását. A jogi thriller kulcs szereplője, az ügyvéd nemcsak ügyvédi szerepet, hanem magán detektív segítőjének köszönhetően az ügy részleteinek felderítésében is fontos szerepet játszik. A bírósági drámákat híressé tevő tanúmeghallgatási jelenetekkel és perbeszédekkel párhuzamosan a magán nyomozói kutatások együttesen szolgálják az ügy részleteinek egyre bonyolódó cselekményszálainak kibontását. A mű szerkezetében a tárgyaló termen belüli és azon kívüli események egymást kiegészítve, egymás érzelmi hatását felerősítve és tempójukat egyre növelve, örvényszerű szerkezetet mutatnak, melyek az olvasót is magával ragadják. A noir thriller legtöbb meglepetést nyújtó elemét a szerepváltást is megtaláljuk a műben, amikor kiderül, hogy a detektív nemcsak segítségnyújtás elmulasztásért érdemelte volna ki a halálos bosszút, hanem a balesetet előre megtervezett végrehajtásáért is. A gyilkosból így lesz áldozat, de az író még a történet végén is csak sejtéseket ad arról, ki lehetett a gyilkos igazi gyilkosa.
A mű nyelvezetét is érdemes megvizsgálni, hiszen a jogi thrillerek írói, köztük Bernhardt is, egyetemi tanulmányaik után a jogi pályát gyakorolva, a jogi szaknyelv és eljárási rend ismeretében írja a törvény jogi képviselőiről és a jogi eljárásokról szóló történeteiket. Így a műfajjal szemben olvasói elvárás a jogi szaktudás közvetítése, a sokak számára nem ismert jogi világ működésével kapcsolatos kíváncsiság kielégítése, azáltal, hogy, hogy az olvasók abban az élményben részesülnek, hogy a jogi thrillerek olvasása közben a joggyakorlás kulisszái mögé is bepillantást nyernek. A jogi thriller, mint irodalmi műfaj a populáris irodalom része, mely nagy figyelmet fordít arra, hogy olvasói a társadalom különböző rétegeihez tartoznak, különböző iskolázottsági szinttel rendelkeznek, így az olvasókat nem tehetik ki a jogi kifejezések értelmezési nehézségével való megpróbáltatásoknak. Bernhardt műve is ezen oknál fogva könnyen olvasható, mindenki számára érthető és élvezhető, de ahogy látjuk nem feltétlenül jogkövető is.
A műfaji sajátosságok keveredése, és a jogi ellentmondások mellett, a keleti és a nyugati vallások tanításainak keveredése is színesíti a történetet. A jogtalanul elítélt professzor lelki megnyugvását és megújulását a Paramahansza Jogananda által írt Egy Jógi Önéletrajza (1946) című önéletrajzi regényének elolvasásával és az abban olvasottak gyakorlatba való megvalósításával éri el. Ennek a könyvnek elolvasásával érthetjük meg igazán a professzor jellemének gyökeres megváltozását. Ha a thriller olvasása közben figyelünk a vallási utalásokra is, rájövünk, hogy az amerikai társadalom bár ismeri az ó-szövetségi bosszú parancsát, már nem tartja azt érvényesnek, hasonló módon ismeri Jézus Irgalmas Szamaritánusról szóló példabeszédét, de azt leértékeli, és a keleti vallások tanításai között szemelgetve sajátos vallást és hitet gyakorol. Ezek között megtaláljuk a nyugati keresztény tanításban meglevő szentek tiszteletét és imagyakorlatokat, a keleti vallások tanításaiban nagy hangsúlyt kapó, a jogi által kidolgozott Kriya jóga, a hindu meditáció, a buddhista ’nem kötődésről’ és ’elengedésről’ szóló tanítások. A különböző vallások tanításai közötti szemelgetést és a kiválasztott részek keveredését Gál Péter atya „szinkronizmusnak” nevezi, melyet a New Age mozgalom egyik legfőbb alapelvének tartja. Az atya New Age Keresztény Szemmel (2016) című könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy e mozgalom megtévesztően pozitív eredményében az össze nem egyeztethető vallások ökumenizmusának a megvalósulását látják, miközben elhallgatják a mozgalom számos negatív hatását, melyek közül a két legfontosabbat kiemelve, az atya az Isten gondviselésébe vetett hitnek a meggyengülésére és az ego-centrikus gondolkodás megerősödésére hívja fel a figyelmet.
Az amerikai jogi thrillereket, köztük William Bernhardtét is, figyelmesen olvasva, nemcsak jól szórakozhatunk, és gyakorolhatjuk, illetve fejleszthetjük az idegen nyelvi tudásunkat, de ezen irodalmi művek tükrében megismerhetjük a kortárs amerikai társadalmat is, mely sok évszázad után is őrzi „olvasztó tégely” és „salátás tál” jellegét.
Illusztráció: William Bernhardt
