I. ÖRVENDETES
1. Akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál
jöjj el Szentlélek Úristen! ne habozz
segíts meg minket halálos bajunkban
anyagsemmiből létvarázzsá
feszítsd áttetsző burkodat luftballon
te csodalány mag-magánnyá magasulsz
betölti méhed a mindenség Szava
adj bölcs erőt a táltossághoz
megszeplőtleníthetetlen térben
vegyél magadba mindent – a Mindenség
porszemnyi harmat telt testedhez mérten
ne zavarjon a zűrzavar se
őrzi a teljességed a Sem-Mi!
valamely átok feszíti létünket
mintha feszt fuldokolnánk a víz alatt
egymásba hatol két külön test
s szörnyűszép világba vettetünk végleg
I.2. „Akit te Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál”
termő akarat búzaföldet hajlat
így ring két delnő M.S. mester képén
anyaméhben zajlik megváltás
második haláltól megment minket?
mint élő Naptól s kovásztól kél kenyér
Gilgames sorsa: kétharmad istenség
Hold- és Nap-asszony egymáshoz tér
hol leltek vigaszt? melyik vad csillagon
amíg benn tartjuk méhünkben – nincsen baj
négyen vagyunk még egyben – s ez boldogság
színtiszta öröm szivárványlik
Heródes-Pilátus kész kikaparni
megmoccant vajon intvén a két kisded?
melyikünk nagyobb? talán vetélkedtek
gömbölyűre érett cseresznyék
méhünkben hordjuk magányunk magvát
I.3. „Akit te Szent Szűz a világra szültél”
istállóban gyereket vállalni? rek-
kentse vákuum! nem lesz-e autista?
lesz mellszívó? jászolban csörgő?
ritka bravúr: asszonyból bú Isten
születés révén lép világszínpadra
izzó magmafolyam tör ki a résekből
istenhagyott test kissé meghal
künn mi fogadja? encián vagy cián?
trágyabordón ragyogó istállóban
átdiffundált Jézus a fényszűzhártyán
napszítt ostya aranypaténán
Szkülla-Kharibdisz közt hasad a Hajnal
Eternitas vagy ewige Wiederkehr?
lánglávából süpped bőr-börtönébe
Betlehemben Isten-kenyér sül
s repkénylevélen remeg az ég-remény
I.4. ”Akit te Szent Szűz a templomban bemutattál”
Izsákot visz anyám Morija-hegyre
Isten házában mindig otthonra lelsz
fény gyúlt világűr szent terében
elbűvölt szépség temploma ember!
magzatvízből bukva már fogy levegőm
keserű pácba mártnak angyalaink
neveden szólít: Isten ismer
Föld-istenség szemez Ég-istennel
lángpontba sűrűlt igazság az oltár
Szem a Szentháromság s koponya szentély
pillérben ragyog kínok gyöngye
végesben vélj véletlen végtelent
kékbe köt vissza harangkötél-köldök
bizonyosság biztonságából esvén
sárga zokniban Áldást-fogva
templomsarkába vonult a Logosz
I.5. „Akit te Szent Szűz a templomban megtaláltál”
miről kérdezték bölcsek a Kisjézust?
hasonlítasz rá: Istennel szembesülsz?
itt vagyok itthon idegenként
templom a testem: ajtaja ajkam
két keresztlépés a halál küszöbén
anyám szemében tükrözik a magány
kép-hang-szín-eszme egybecsendül
távoli kékből merítem reményem
mélyföldekből nyílik a Pokol-Káosz
mindent összezavar amit tisztáztunk
gazdagság helyett szent szegénység
bástyaként emeltek ördög elé
titoksötétből pislog az örökmécs
sátorlakóknak kijár a s a t o r i ?
lehullt a leprád: ints a papnak!
kegyelem nélkül csattogva reszketünk
II. FÁJDALMAS
1. „Aki érettünk vérrel verítékezett”
részvétlen fegyelemmel fénylik a zöld Hold
mint más köznapokon cirpelnek a tücskök
meg kell hozni a szent emberáldozatot
zsákként gúzsol éj csillaga
elvétettem a célt tanítvány árul el
odavethet Atyám istenteleneknek?
meghalni örökre Feltámadás nélkül?
gonosz hatalmát töri Jó
kívánván a halált rettegjük a jövőt
vállalván a jövőt semmibe vész jelen
szándéktalanul is másokat gyilkolunk
Káin tette kajánul tép
pórázon vezetett ebkoszorú vonyít
Péter kardjához kap többi apostol fut
készítsétek a szíjat! pattogjon ostor
zsoldos s párthus szajha fattyán!
II.2. „Akit érettünk megostoroztak”
meddig bírja a test végzetes ostromát?
kívánod a halált ámde nem érdemled
oly jó lenne hamar végleg elaludni
mámorral hívni pusztulást
hóhérok ínyencmód klopfolnak pecsenyét
disznóvágáskori fémasztal pont így fest
posztmodern festményként sziporkázzon a szín
fakadjon trágyából bimbó
meddig tart ez a harc? évmilliókon át?
választ hiába vár beszáradt emberagy
mindennap megsebzünk százfele valakit
kín-gyönyör válságra válasz
Krisztus kínjaiból kristályosul a Kincs
így válik jó borrá megtaposott szőlő
csordul a mézes vér angyalok kelyhibe
fáj hogy Istent így gyilkolnak
II.3. „Akit érettünk tövissel megkoronáztak”
mondd csak Mindentudó ki rúgott hátsódba?
halljuk Nagyotmondó melyikünk húzott be?
izzó vaskoronát éljen a Nagy Király!
dugnak égve szivart számba
képembe vigyorog féltucat sátánfi
nádból készült jogart nyomnak a markomba
vérbordó palástom vállamra pakolják
szememet kötik be vakká
csipkézett cafatok áznak aludt vérben
rántják csontjaimat húspuha fészkükből
ily bölcs náspángolás után langy a Kereszt
sebzünk máglyatűz-mámorban
ellenségünk időt fecsérel vesztünkre
így pazarolja el fényes öröklétét
mit hoz még a jövő? éveim ámulnak
Istent meggyilkolni helyes?
II.4. „Akit érettünk keresztre feszítettek”
nincs hová menekülj csak fel a kék Égbe
billeg a léthatár csapdába csalt madár
homo Dei lupus tréfa-fa-trófea
Napba-lőtt ostya-rakéta
észvesztő szerelem Ég-Föld csókja gyanánt
ünnepeltek tegnap ma meg már megölnek
Isten s ördög harca a világegyetem
kéjjel lebegek fény-lepke
buzgó döglegyek és muslincák nyaldosnak
pumpálván levegőm görcsöl rekeszizmom
Mózes kígyója int pusztában dermedve
ellenségeimért döglök
mindenkit hamarost magammal vonszolok
hittitkok tömegét robbantja szét nevem
csak azért születtem legyőzzem a halált
sic transit Gloria mundi
II.5. „Aki érettünk meghalt a kereszten”
mélységes undorral hagylak itt titeket
szánalmas lapulók istentelen hada
egyetlen szentséges szavatok nem hallom
kussoltok veszettkutya-mód
elválik ezután szentje a szennyestől
átvált s z a n j a s z i ba szigorú s z u n j a s z i
itt már messze szakad tanítás s tanulás
szemközt tükröz az Ítélet
elpárolgott a test maradt a tiszta fény
visszatért mélybe a hitvány semmianyag
megnyíltak a titok színarany zárai
hűséges Fiunk hazatért
kínzó kínhalál inhalált leheletét
bocsátja el a száj muszájból szerteszét
végtelen Ég kékjét sugárzón tölti be
bíborban izzó Nap fénye
III. DICSŐSÉGES
1. „Aki halottaiból feltámadt”
cápáktól marcangolt tengeri holttest is?
tűzben szénné-égett hamuvá vált test is?
arannyal átszőtt test műanyag babaként?
beatifica Dei?
jó pihenni földpuha sírban végleg
ne riasszon harsonaszó fel egyszer
rossz szamár felismeri jó gazdáját
ember az Istent?
mint az orosz ócska viccben: fel! támadj!
átkozott ki nem akar feltámadni
aljasságba fordítja örökségét
az öröklétet
a hitetlen emberek temetkeznek
beton-tömbbe: soha-feltámadásra
bölcs halandó tudja hogy tovább élünk
hogyha kifingtunk
III.2. „Aki felment a Mennybe”
már csak Isten fehéres talpa látszik
szívja vissza az Atya sóhajtása
angyalok cikáznak akár a dodzsem
pót-zsetonokkal
túlvilágban nyílik a tulipánfa
földre hajlik pirinyó piros ága
szirma-hulló valahány tulipánja
hát nem is bánja
nézem Istent! íme az égi d a r s a n
látom Istent! szépsége mámorító!
szép az Isten! szerelmes szemmel nézem
megmágnesezve
mint rugó kipattan az ajtózárból
füsti fecske cikkan a fészekaljból
végtelen piciny világító pontként
lézerfény villan
III.3. „aki nekünk a Szentlelket elküldte”
szellemektől nyüzsög az éji égbolt
pattanásig megfeszítetten tágul
Isten lelke lebeg a vizek színén
s tébollyal lep meg
Krisztus átdöfött tenyerén pillangó
lebbentette szárnyát a szivárványban
s átívelve csillagfény-távolságot
szállt a szememre
Átok s Áldás kettős kezedben Lélek!
égesd ki a földgolyót fokról-fokra
emelj minket Etana vadászsólyma
Égbe ragadva
bújj be Lélek léha bőr-börtönömbe!
adj hatalmat a Szétdobáló ellen
védd meg édes Szentlélek szép Hazámat
vidd diadalra!
III.4. „aki téged Szent Szűz a Mennybe felvett”
Máriától senki se szégyell kérni
óvj meg engem a hazug áhítattól!
ments meg engem a hiú hízelgéstől!
kegyes istennő
szép a tested mandulagazdag íve
gyönyörködünk lélekarany kagylódban
ó! te szent Szűz beléd szerelmesedtem
gratia plena
mit csinál a Szent Szűz a Mennyországban?
Szentháromság ruháját mossa Égben ?
csillagokkal gombfocizó angyalkák
lökdösik egymást
nyolc milliárd árva szívet vigasztal
nincs esélyünk más segítségben bíznunk
kikapartál Anyám a trágyadombból
szétbonthatatlan
III.5. „aki téged Szent Szűz a Mennyben megkoronázott”
Magyarország egyetlen a világon
Kinek máig Királynéja a Szent Szűz
Attilát és Szűz Máriát csalárdul
elorozták koronánkról
védelemre szorul ma Európa
mert hitetlen szodomiták uralják
Orleans-i Szent Szűzként harcolj értünk
globálfasiszták ellen
Máriában egyesülünk Krisztussal
Szent Keresztjét nézi és nem a Kígyót
visszaforrad Éva az ős-Ádámba
Noé-bárkába Mária-borda
Mennybe hágunk Szent Koronánk ábráin
véget ér-e a hosszú zarándoklat ?
hányódunk csak égkék tengerhullámon
s egyetlen teljes ember: Nő
