…kora délelőtt rójuk szokásos köreinket a műfüves focipálya szélén. Gyorsgyaloglás, egy-egy hosszon kocogás, futás. Arra pont elég, hogy felpörögjön a pulzusunk, s kicsit elfáradjunk. Öt kilométer, 40 perc. Igazán magas épület nincs a közelben, szabad prédái vagyunk a minden felől ránk támadható szélnek, esőnek. De most áldott szép idő van, és napsütés.
A közeli óvodákból csapatostul jönnek levegőzni a különböző színű, feliratú mellényesek. Egy méretes Street Blaster ontja magából a zajt. Az idei Melodi Grand Prix Junior norvég pályázóit halljuk éppen. Érteni nem lehet, a dumm-dumm elnyom mindent, de hogy nem 3-4 éves óvodásoknak való, az tuti. A csoport kb. egyharmada kergetőzik, bukfencezik a műfűben, előkerül ilyen-olyan méretű, állagú labda is. A többiek kettesével, hármasával ücsörögnek, sutyorognak, durcáskodnak. Sokadik körünket rójuk, mire az egyik óvodapásztor közéjük slattyog, mond is valamit, nem látni hatását. A másik (figyelem jó ideje) háttal a kicsiknek mobilozik.
Nem egyedi eset, naponta látjuk nyugdíjas, ráérősebb sétáink során is: kicsik itt, nagyok amott. Miért nincsenek itt népdalos, körben állós játszadozások, amihez persze kellene egy előénekes, elöl menő, példakép felnőtt…
Okának utána kell járnom, van tapasztalatom, csak fel kell frissíteni. Ágnesemmel 1988-ban több részes filmet készítettünk egy norvég Montessori óvoda hétköznapjairól (módszertana máig idegen a norvég közegben). De még tanulságosabb lehet az Oslói Egyetem egy kutatócsoportja által készített óvodapedagógiai oktatófilm, amit Norvégiában, Japánban és Magyarországon forgattak 1994-ben. Az utóbbi színhelyen én voltam a felvételvezető. Budapesten a Horváth téren, Kecskeméten egy zeneiben követtük a foglalkozásokat, s egy másik oktatófilmhez kora ébredéstől az esti fektetésig követtünk egy iskolakezdés előtti 6 éves óvodást. A 22 perces film konklúziója: A japán óvoda szokásaiból a szigorú fegyelemre nevelésről, a vallási szertartásokba való korai beavatásról és a Montessori eszközök következetes és gyakori használatáról szólt a kommentátor. A magyar rendszerből az ének-zenei gyakorlatokat, a mesehallgatást, népi- és egyéb közös játékokat, valamint a betűkkel, számokkal való korai ismerkedést hangsúlyozta a kutatók által összeállított film. A norvég óvodáknál nyomatékosan kiemelték, hogy az önállóságra szoktatás, a természettel való együttélés, a jelenségek megfigyelése, a természetben fellelhető anyagok felhasználása áll a legközelebb a norvég hagyományokhoz. A gyermekek legfontosabb társai a korabeliek, s a felnőttek lehetőleg ne avatkozzanak bele a kicsik foglalatosságaiba.
A filmkészítés utómunkálataiba is bekapcsolódtam, emlékszem, milyen rossz érzés volt látni a norvég alkotók arcán azt a gúnyos (jobb esetben értetlenkedő) grimaszt, hallani az epés megjegyzéseiket, amint a japán és a magyar apróságok buzgólkodásait, fegyelmét, fegyelmezését szerkesztették szemléltető oktatófilmjükbe…
