Kérelem
Tisztelt Bankigazgatóság!
Alulírott, Békés Bálint, szeretném beadványomat Önök felé benyújtani nagynéném, Kis Matild ügyében, aki nemrég távozott a földi életből. Matild korábban Amoghasziddhi követője volt, de aztán egy új közösséget választott, ahol Amitábha buddha tisztelete határozta meg a mindennapjait. Ekkoriban kerültem én is nagynéném közelébe, mert az Amitábha közösség vezetői, Matild majdani jobb életének reményében számos kiadást követeltek meg, melyekhez én biztosítottam a pénzügyi feltételeket. Nem csak a jógamatrac, az elvonulási táborok és az adományok árát biztosítottam, hanem későbbi ázsiai utazásaira, egy eredeti Dzambala vázára, majd az egyre drágább kegytárgyakra is kölcsönökért kellett folyamodnom Önökhöz. Most, hogy nagynéném jobblétre szenderült, bizonytalan még, hogy sikerül-e Amitábha buddha mennyébe kerülnie, amely miatt e pénzügyi adományokat fölvettem, de mindez, a távozástól számított 49. nap után kitudódik. Kérdésem az volna, hogy ha mégsem sikerül, elengedik-e, áfával együtt, a tartozás visszafizetését?
Tisztelettel, Békés Bálint, buddhológus s. k.
Svájci hajléktalan
Svájci hajléktalan Magyarországra költözik, az ottani segélyéből simán bérelhet bárhol egy lakást Bp.-n, de nem akar a belvárosban élni, romantikus lelkének jobban tetszik a kültelki részek lepusztult jellege, mert gyermekkorában német nagyszülei sokat meséltek neki a háborús időkről, és még soha nem látott ilyet élőben, úgyhogy teljesen elégedett a helyzetével és még rengeteg pénze is marad. Néhány hónap múlva pedig megnyeri az ötös lottó főnyereményt, milliárdos rekord összeggel, úgyhogy arra gondol, elindul egy világ körüli útra. Jóhiszemű módon bejelenti a polgármesteri hivatalnál, hogy hálából felújíttatná azt a bérházat, ahol lakott, meg a közelben levő vasúti átjárónál is kifizetné a tisztítási költségeket (kb. az 1970-es években volt utoljára lepucolva az üveges rész), viszont az egyik ügyintéző leadja a drótot a helyi maffiának, akik már aznap megtalálják, és arra kényszerítik, hogy az összes pénzét utalja át nekik. Ezután a maffiafőnök és csapata fájdalomdíjként azért még meghívják egy vendéglőbe és felajánlják neki, hogy bármit rendelhet. A svájci erre c…pecsenyét kér, amit viszont a többiek célzásnak vesznek, óriási botrány támad, azonnal feljelentik a jogvédőknél meg a rendőrségen, rövid idő alatt Svájcba is eljut az ügy, és határozat születik, hogy rasszista bűncselekmény miatt nem térhet haza, sőt, a világ összes országából kitiltják a hajléktalan lottónyertest. Hát ez tényleg elég nagy pech!
A becsületes polgármester
Egy jelentéktelen alföldi falu váratlanul óriási összegű uniós támogatást kap. Géza, a becsületes polgármester, suttyomban félretehetné a pénz nagy részét, ehelyett gigantikus tervei támadnak. Azt szeretné, hogy a település igazi szórakoztató centrum legyen, drága szállodákkal, a falu melletti 50 méteres tó körül „Las Vegas Casinókkal” és hasonló építményekkel. A lakosság először zúgolódik az ötlet ellen, aztán egy-két falugyűlés után valahogy mégis mind a polgármester híveivé válnak. A hatalmas beruházás megvalósul, viszont egyetlen vendég sem érkezik oda soha, mivel senkit sem érdekel. Hát így jártak, és ettől az egész falu és a polgármesteri hivatal kiábrándult lesz egy ideig – Géza pedig már nem sző több nagyszabású tervet a település jobbításáért, de amellett kicsit megőrül és megkeményedik lelkületében, falu-szerte betiltja pl. a modern fizikából jól ismert ún. „holografikus univerzum-modell” állítását és tagadását is.
Lelevin Amerikában
Len Lelevint, a híres gondolkozót, egyszer meghívják az USA-ba. Ismeretlen utcákon bolyong és véletlenül betér egy épületbe, amiről kiderül, hogy egy irdatlan méretű bevásárlóközpont. Mivel semmit sem szeretne vásárolni, megpróbál kijutni onnan, de eltéved, és órákig tart, amíg végre sikerül. A kijáratnál egy biztonsági őr feltartóztatja, és megkéri, hogy mutassa meg a csomagját, de neki nincs olyan, és a zsebei is üresek, az őr pedig képtelenségnek tartja, hogy valaki ne vegyen semmit egy bevásárlóközpontban, ezért a rendőrség elviszi Lelevint, később pedig két FBI-os is kihallgatja. Amikor kiderül, hogy ő egy híres gondolkozó, megkérdezik tőle, hogy valóban tőle származik-e az a mondás, hogy az „USA egy elrontott szappanopera…” – és hogy megmagyarázná-e, hogy mire célzott ezzel? Lelevin csak ingatja a fejét és annyit mond: „Úgysem értenétek.” Ezután a gondolkozót megkocsikáztatják egy nagy fekete autóval és kitessékelik a Golden Gate híd lábánál, ahonnan rettenetes hosszú bolyongások után sikerül végül hazatérnie. Pár nappal később egy másik fekete autó rabolja el a nyílt utcán, benne öltönyös japánok ülnek, akik udvariasan, de határozottan vallatni kezdik Lelevint, és megkérdezik tőle, hogy megmagyarázná-e hogy mire gondolt, amikor egyszer azt írta, hogy „Japán egy elrontott jógagyakorlat”? Lelevin bosszúsan annyit felel: „Nem tudom, mire gondoltam, és nem magyarázok semmit!” A japánok szintén kirakják a Golden Gate híd lábánál, ahonnan ismét, hosszú bolyongások után sikerül csak végre hazatalálnia.
Egy milliárdos nő
Egy milliárdos nő pillanatra olyan helyzetbe kerül, hogy az összes kocsija, helikoptere épp távol, vagy szervizben van, sofőrei szabadságon, mobilja bedöglött, viszont gyorsan el kell intéznie néhány fontos ügyet, ezért ötletszerűen nem taxiba, hanem buszra száll és a város távoli pontjára utazik. A jármű később tele lesz rosszarcú munkásfélékkel, meg kültelki alakokkal, akik suttyomban majd egyre nyíltabban kezdik stírölni, megjegyzéseket tesznek rá, noha teljesen egyszerű öltözéket visel, de azok érzik rajta az idegen levegőt, a helyzet egyre félelmetesebbé válik, ő meg nem tudja hogyan viselkedjen, hiszen több mint húsz éve nem utazott semmilyen tömegközlekedési eszközzel. Úgy érzi, megfojtja ezeknek az embereknek az aurája, majdnem elveszíti az eszméletét, az egyik megállóban lemenekül és elkezd rohanni, viszont latyakos, jeges az idő, elcsúszik és kitöri a bokáját, egy közeli kórházba kerül, sőt bent is kell maradnia 1-2 napra a vizsgálatok miatt, ahol, mivel nem tudja igazolni hogy ki ő, csupa nemtörődöm orvos és ápoló cseszteti, ordítoznak vele, hogy miért nem hozott pizsamát meg törölközőt ha itt tölti az éjszakát, szóval elég elviselhetetlen a helyzet, ráadásul épp Mikulás este van és mivel nincs nála, senki sem tesz csokikat meg gyémánt nyakékeket a Gucci csizmájába, ahogy azt megszokta hosszú évek óta, ehelyett le se szarják. Mikor kikerül onnan, azonnal beszél egy befolyásos ismerősével, akinek révén a parlamentben rövid időn belül simán megszavazzák, hogy a Mikulás ezentúl valóban létezik, és hogy tömegközlekedési eszközökön nem tartózkodhatnak együtt eltérő aurával rendelkező utasok.
Egy ember meghal
Egy ember meghal, de mielőtt végképp eltűnne aiónokra a jelenségvilágból, esetleg sosemvolttá enyészne a lehetetlenségbe, halála pillanatában teljesen spontán rájön, hogy hogyan kell egy másik testbe bújnia, olyan, lehetőleg gazdag és fiatal ember földi testébe, akinek szelleme szintúgy épp elhagyni készül a porhüvelyét, valami baleset, vagy hirtelen rosszullét folytán, és hopp, elfoglalnia a testtel együtt egy lehetőleg szerencsésebb földi sorsot, vagy legalábbis annak ráeső örömeit és javadalmait. Aztán, mert ilyenkor a végtelenbe nyúlik az idő, észreveszi, hogy az ügyesebb halottak közül nagyon sokan csinálják ugyanezt, és látja, hogy ezek a más tetemeket elfoglaló aranyifjak rutinból évezredeken keresztül csak tobzódnak a jóban, viszont, érdekes módon, mindenki a testet öltés pillanatában hirtelen elfelejtkezik önmagáról és a régi életéről, ami nem szimpatikus neki, ezért meggondolja magát, és inkább egy épp elhunyó nagy tudású időutazó bőrébe bújik, annak szakértelmét, technikai apparátusait és emlékeit is magáévá teszi, és úgy véli, hogy ezen a módon még több kalandban lehet része és nem a sors játékszereként halmozza majd az édes életeket, azonban az időutazás szabályait neki is be kell tartania, hiszen egy bogarat sem taposhat el, senkivel nem léphet kapcsolatba és tényleg nem változtathat a jelenen, nehogy káoszba hulljon a világ, de erre már későn jön rá, és hiába kezeli profi módon a zsebében elférő kvantum szerkezetet, az mindig különféle belvárosi mozik sötét mosdóiba irányítja, ahonnan gyorsan beül filmeket nézni a többi látogató közé, és igaz, hogy utazásai alatt hosszú évtizedeket ugrik előre-hátra az időben, de mindig csak egy vásznat lát, meg nézőket különböző korokból, hol szivarozgatva, hol csipszeket majszolva, más – másféle kordivatoknak megfelelő öltözékekben, de semmi egyebet ezen kívül … – hát elég unalmas így az egész!
(Az első részt ld.: https://www.naputonline.hu/2021/08/09/boldogh-dezso-gaston-felperces-novellaibol/)
