„Otthonom legyen nyitott bármely kultúra
szabadlelkű széljátéka előtt. De visszautasítom,
hogy valamely’ is ledöntsön a lábamról.” (Gandhi)
Földlakókként, mind a majd 8 milliárdan, föltehetjük a kérdést: Mi is a mi teendők ebben a mi kis globalibugris, biológiai/bionikai világháborúnkban?!
Nyilván, ahányan vagyunk, annyiféle, hiszen annyi út vezet Istenhez, ahány lélek van a világon. Ne nekem higgyenek tehát, hanem a saját nyolcmilliárdnyi Önmaguknak! A mi Kárpát-medencénkben például egyre kevesebb csapadék esik, de az egyre rövidebb idő alatt, szinte kezelhetetlenül kiszámíthatatlan ritmusban. (Hogy ez mennyire köszönhető a Haarp-technológiának, abba talán most ne menjünk bele.) A hirtelen lezúduló esővíz a mi kiegyenesített medrű folyóinkban átrohan az országon anélkül, hogy helyénvalóan hasznosíthatnánk azt. A 19. századi honi folyamszabályozások is elsődlegesen gyarmatosítóink érdekeit szolgálták, – lefizetve kiválogatott korrumpált kleptokrata kollaboráns komprádorainkat – kihajóztatva/kiszivattyúzva az országból a „szajrét”, miközben a bennszülött roncstársadalom egyre szegényebb, elnyomorodottabb. (Nem kívánt törlendő.) Nem véletlen figyelmeztettek/figyelmeztetnek olyan tudósaink is, mint Teleki Pál, Balogh János, Andrásfalvy Bertalan, hogy az évszázadokkal ezelőtti, kanyargós Tisza a foki gazdálkodással olyan környezetet teremtett, ahol nem csak az ember, de minden élő, növény, állat, az egész élővilág jól érezte magát. Talán, „Múltból vett jövő” gyanánt, ezt az ártéri gazdálkodást kellene megújítanunk, minél több helybéli embernek élet és munka lehetőséget biztosítva. ((((((És mit szólna ehhez a Rothschild? – vágna közbe a túlvilágról Miklóssy Endre barátunk.)))))) A mi 19. századi „reformereink” is mire észbe kaptak, hogy kettős beszéddel homokot szórva a szemükbe elvakították (elvakolták?) őket szabadkőműves haverjaik, már késő volt. ((((((((((Vakolás – vak-olás…)))))))))) De ki akadályozhat meg bennünket abban, hogy vidéki és nagyvárosi kertjeinkben vízháztartásunk segítése érdekében esővízfelfogó gödröket, medencéket ássunk és a kiemelt földből dombokat építsünk vagy éppen hajlékokat? Személyesen ismerek olyan kilencvenéves, gerillakertész nagymamát, aki elhagyatottabb fővárosi parkjainkba is diófát ültet, türelmesen tanítgatva a lebutított, hüledező ifjúságot: „Ora et labora” Imádkozzál és dolgozzál, „Orando et laborando” Imádkozva és dolgozva! (Nem mondhatjuk hát, hogy nincsenek kortárs példaképeink.) Bár egészen eltérő erkölcsi talapzatra támaszkodva, de vészhelyzetben Fidel Castro és Churchill is hasonlóképp járt el. Fölszántatták a köztereket, családi-, kisközösségi és egyéni mikroparcellákat tűztek ki, és még a bombatölcsérekben is kiskerteket létesítettek. Ingyen adták a lakosságnak a magvakat, hogy legalább egy évre túléljenek. Kubában ekkor a tizedére esett vissza a rákos megbetegedések száma, mert családi kiskertjeiket nem szennyezték különféle permetező és „növényvédő” vegyszerekkel. Jelen, globálisan körbecsinált „vészhelyzetben”, (((((((Jacob Rothschild kedvenc, ez év (2021) májusi szószimbiózisával — P/L/ANDÉMIÁ-ban,))))))) különféle kínai mintájú „okostechnóvárosok” kiagyalása helyett inkább, olyan immunerősítő, a túlélésünket szolgáló/megerősítő magvak ültetésére van szükség a nagyvárosi panelházaink közti „senki földjén” is, mint a kasvirág, bodza, baktövis, ginseng, kurkuma, vöröshagyma, fokhagyma. Zeller, gyömbér, csicsóka, kakukkfű, színes zöldségek, citrusfélék, narancs, citrom, banán, petrezselyem, pirospaprika, kaliforniai paprika, padlizsán, paradicsom, tök, spenót, homoktövis, pitypang, gyermekláncfű és sorolhatnánk. Mintha Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember kultúr- és gyógynövényes kertjében járnánk! És ültessünk magasra növő lombos fákat panelházaink közé is, lebetegítő „légkondik” helyett! Ássunk tavakat, emeljünk ki szánkázó dombokat, esetleg szabadtéri színpadokat leülő helyekkel, beszélgetésekre alkalmas közösségi terekkel. Építsük meg a mi kerületi Hyde-parkjainkat! Ahol a mindennapi gyakorlat új, önfenntartó, önellátó együttélési formákat hívhatna elő ezeken a közösségi parcellákon, akár a sok száz éves székely közbirtokosság mintájára. Kalákában, ahogy az Ars Topia Alapítvány tájépítészeti szervezésében évtizedek óta erdélyi hideg vizes forrásokat újítanak fel fiatal önkéntesek nyári építőtáborok során, megerősítve ember és táj kapcsolatát, otthonosságát, megtartó erejét. Amely megtartó erőre annál inkább is szükségünk van, mivel a hivatalos hírforrásokból csak akkor értesülünk egy-egy honfitársunk öngyilkosságáról, ha valamely panelház erkélyéről leugorva éppen egy babakocsira esett. És mégis, azért is meg kell tartanunk magunkat a káoszban, ÚJ VILÁGREND ((((NOVUS ORDO SECULORUM)))) – kontra helyi közösségi rendtartás, akár a székely közbirtokosságok mintájára! ((((((((((((Honvisszafoglalás a saját hazánkban.))))))))))))) Ha volna itt rajztábla, kréta, örömmel le is rajzolnám!
Egy kis Einstand! ÉP-ítő akupuntúra. Nem kell hozzá semmi más, csak egy ásó és mondjuk tévézés/komputerezés helyett egy kis mindennapi testgyakorlás…
Esztergom-Budapest, 2021 nyarán… (Elhangzott 2021. október 1-én, Budapesten, az Andrássy út 100-ban, a 4K (Kiút Kereső Kutatók Köre) által szervezett, VITA EURÓPA JÖVŐJÉRŐL, MIGRÁCIÓ ÉS DEMOGRÁFIAI KIHÍVÁSOK EURÓPÁBAN témakörben rendezett konferencián.)
