*az érintett kritikát ld.:
⇒https://www.naputonline.hu/2025/07/09/bathori-csaba-petofi-angolul/
*
*
Kedves Báthori Csaba!
Köszönöm a kedves, részletes, őszinte olvasást és kritikát! Engedje meg, hogy válaszoljak néhány pontban.
Gondolom, nem véletlen, hogy a Szeptember végén soraiban mélyedt el, ezeket boncolgatta. Ez talán a legnagyobb kihívás Petőfi-fordítónak, a szigorú keresztrímek, az időmérték miatt, no meg azért, mert minden művelt magyar ember ismeri, van valamilyen kötődése a költeményhez.
Tehát, „Még ifju szivemben a lángsugarú nyár”. Emlékszem, gondoltam rá, hogy az ifju utalhat a költői szívre, de a nyárra is. Ezt a “midsummer sun” alkalmazásával oldottam meg – vitatható, mennyire sikeresen. A “midsummer”, nyárközép, Szent Iván éjszakája, azt pont nem szeptember vége, hanem a nyár jóval korábbi szakaszára mutat. Tehát ezzel a szófordulattal szőkítettem, fiatalabbá tettem a (költő szívében lángoló) nyarat, Kedves Báthori Csaba!
A “midsummer” ráadásul szép daktilus, jól alkalmazható ritmikailag.
A következő sorban Petőfi újabb paradoxont állít, „virít az egész kikelet”… ez pont nem nyár végi hangulat, hanem visszaköszön a tavaszra. Ezért azt hiszem, a “full splendor of springtime yet blooms” indokolt.
Térjünk az „Elhull a virág, eliramlik az élet” sorra. Valóban, gyönyörű, melankolikus, halált előidéző párhuzam. Az eliramlik szóra nincs megközelítően lírai angol ige … flee, abscond, bolt, retreat, skip away: egyik sem az igazi. Az illanó szóra is csak hosszú és nehézkes mellékneveket hoz a szótár: volatile, evanescent, ephemeral. A “vanish” (osztom véleményét, hétköznapi szó) egyszerűen annyit jelent, eltűnik. Ha sokat variálunk a célnyelvi szórenddel vagy ritkább szavakat alkalmazunk, erőltetett, mesterkélt lesz az eredmény, és Petőfi nyelvezete pont nem erről szól.
Összességében nagyon hálás vagyok a cikkért, az ilyen gondos visszajelzésből mindig sokat tanulok! Nagy mérföldkő ez a pályámon, hogy elismert költő-műfordító írt recenziót első kötetemről!
Üdvözlettel,
Joe Váradi
Thornwood, New York
