16. október 2017 | Napút Online
Poétai plener. Szerkesztőségünk szervezi: kigondol egy élményt ígérő helyszínt, előzőleg megállapodik három-négy költővel, akik – miután elfogadták a játékszabályokat – ránk bízzák magukat, s adott időpontban, megbeszélt…
15. október 2017 | Napút Online
Kenyérre alig kenhető zsíros föld ébred horkanó zivatarban. Kavics és árnyék mosakodik, az arcot ért vászonkapcák is eláznak. Recés gumicsizmák róják köreiket az udvar mögötti zöldségesben. Az…
14. október 2017 | Napút Online
Várhatóan október 20-án, pénteken árusítóhelyeken lesz a Napút idei hetedik, “Dunaszerdahely-táj” című száma. Alább böngészhető a tartalomjegyzék!
14. október 2017 | Napút Online
Ötven év aforizmáiból (részletek, 2.) Mit nekem örökkévalóság – mondja a tiszavirág. * A helytállás némelyek szemében a maradiság szinonimája. * Akinek van igaz barátja, annak…
13. október 2017 | Napút Online
Plamen Dojnov író 1956 – a magyar felkelés és a bolgár irodalom c. tanulmánykötetének bemutatója a Bolgár Kulturális Intézetben (2017. szeptember 21.) A felvételt Velicskó Péter készítette.…
13. október 2017 | Napút Online
Hommage’a József Attila csak összefércelt a törvény szövedéke átvérzik újra A másik part csak útra kelni holdezüstből vert hídon víz és ég közé Pannon szakura madárcseresznye…
12. október 2017 | Napút Online
A Napút folyóirat Arany János az Atya c., 2017/6. lapszámának bemutató estje és az Arany-pályázat díjainak, valamint az idei Napút-életműdíj átadása (Vakok Állami Iskolája, Nádor Terem, 2017.…
12. október 2017 | Napút Online
2017. október 4. Kedves Tamás! Furcsa tréfát tud űzni velünk a technika ördöge. Elég beírnom neved kezdőbetűit a Címzett sorába, s már ki is dobja email-címedet, melyen…
11. október 2017 | Napút Online
Plamen Dojnov 1956 – A magyar felkelés és a bolgár irodalom című könyvéről 1956 őszén, amikor tizenegy évesen hirtelen felnőtt lettem, négy, Magyarország határain túl gyökerező…
10. október 2017 | Napút Online
Egy vallomás volt csupán, Szivárvány-szilánkok fakuló vásznadon, S odaégett, hamuvá lett a pirkadó vágy. Árnymélyen galamblábakba kapaszkodunk, A láb csonka, éppen úgy, mint a gondolat. Csak sírásunkat…
