26. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
kifordult gyökér oldalán egy hóvirág néma harangja esőcsepp cseppen csordul, csorog az ágon rőt lámpafényben díszruhás király gyémánttüzű harmatban az öreg platán türkiz jégmadár patak felett röppenő…
26. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Péter – kakasszó előtt először Hogy lehettem ilyen ostoba? Hinni akartam. Benne, vagy neki – azt hiszem, mindegy. Hinnem kellett benne, vagy neki, mert zsigeri módon hiányzott…
25. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Jövő hónap elején, április 4-én várhatóan árusítóhelyekre kerül a nyomtatott Napút idei második száma, „Vonalvendégség” címen. Igen, a korábban meghirdetett vonal témájú haiku-pályázat kiválasztott opuszainak közlésével! A szám…
24. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
II. (Lódob elevenítése) Tengri bocsájt álmot, ágat, fényes szőrű lovat, bátrat. Táltos révül, szellem fényül, dobja éled, útra készül. Dobom, dobom, táltosdobom tűzzel, vízzel megszentellek: kortyolj, kortyolj…
24. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Meghívó A Napkút Kiadó s a Pest Megyei Könyvtár derűvel invitálja a festőművész barátait s az érdeklődőket Szentendrére DEIM PÁL művészetelméleti-művészetkritikai írásaiból összeállított kötetének bemutatójára. A kötetről, tartalmáról…
23. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Interjú Bognár Antal író, műfordítóval Mikor és hogyan döntött úgy, hogy műfordítói karrierjét is elkezdi építeni? Nem készültem fordítónak. Írónak készültem, annak is talán csak azért, mert…
22. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Egy derék malamutról sorsodban osztozom én is, te derék malamut bármily furcsán hangozzék is ez első szóra! a zord telet javarészt összegombolyulva töltöd vagy a kerítés kedvelt…
22. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szobrokat vittem a hajón, hatalmas arcuk névtelen. Szobrokat vittem a hajón, hogy álljanak a szigeten. Az orr s a fül porca között kilencvenfokos volt a szög, különben…
21. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
maradj velünk, Uram, mert esteledik és lemenőben már a Nap, vörös köntösében tücsökzenét hallgatni mellénk ült az alkony, átölel most téged s engem, hegedűszóra szelídül rőt arca,…
