Három haiku
Virágban, fában
hosszan hallgat a bánat.
Hallgatok én is.
Ujjbegyeimből
embrió-múmiák a
földre potyognak.
Rám aszalódik,
mint magjára a gyümölcs,
ez a beteg kor.
bárcsak ne érteném…
bárcsak ne érteném
az emberi beszédet
sohasem-egyenest
mindig-ferdeséget
mint kutya a holdra
vonyítani kéne
beleszűkölni nagy
kelt tészta képébe
vagy grimaszt csinálni
tükör előtt állva
majomként makogni
tenni mintha látna
meg kéne tanulni
gímszarvas bőgését
dámok barcogását
ágak reccsenését
halak tátogását
folyóvíz ölében
holtak hallgatását
szöszmötölő csöndben
Szilasi Katalin a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
