(Bánosi György szellemében)
Gaston, az ifjú filozopter már megbánta, hogy elcsábította Esmeraldát, a vajákos költőnőt, kinek dédapja, Hyácint, X. Lipót szardíniai fejedelem órásmestere és törvénytelen fia volt. Esmeralda, aki egy városszéli telken lakik, viszont azt állítja magáról, hogy Atlantiszon nevelkedett és elmúlt életeiben Hold-papnőként gyakorolta a varázslás és a bűbáj fortélyait, de Tihamér, a hölgy ismerőse és Gaston régi ivócimborája szerint Esmeralda egy autószerelő lánya, és még egy tojásrántottát sem tud elkészíteni. Gaston vehemens módon nője védelmére kel, de amikor legközelebb Esmeraldát egy andalúziai ifjú karjai közt találja, nem vitatkozik többé Tihamérral. A cinikus ivócimbora később békülékeny szándékkal ötven lexikont és Taksony nevű papagáját a filozopternek ajándékozza, aki trágárságokra tanítja a szárnyast. Lukrécia és Malvin, Gaston két korábbi múzsája ekkor oltalmuk alá helyezik a kiábrándult férfit, és elviszik a vidámparkba, ahol Gaston azonnal beleszeret egy bájos műlovarnőbe, aki valahogy Esmeraldára emlékezteti. A hasonlóság nem is véletlen, hiszen a hölgy nem más, mint a régi barátnő eltitkolt ikertestvére és az ismerkedő beszélgetés során szintén azt állítja magáról, hogy Atlantisz szülötte.
Gaston, bár kezdetben óvatosságot színlel, egyre jobban belebonyolódik az új kapcsolatba, heteken át környékezi a hölgyet, de az csak finoman mosolyog és egyelőre nem akar kötélnek állni, noha viselkedése sokat sejtető módon reményekkel tölti el az ifjú filozoptert. Egy hétvégi házibulin, melyen a műlovarnő egyéb elfoglaltságai miatt Gaston nélküle kényszerül megjelenni, eldicsekszik barátainak, a vörös orrú Arzénnak, és Titónak, a szélhámos festőnek új szerelméről, de azok már annyira részegek, hogy összetévesztik Esmeraldával az új kiválasztottat, és kaján kuncogással hallgatják az ifjú dicséreteit, majd a társaság ledérnek tűnő hölgytagjait próbálják becserkészni, akik viszont egész éjjel az elanyátlanodott Gaston körül legyeskednek, és miközben szintén végighallgatják annak hosszas előadását korábbi rászedetéséről és eljövendő reményteljes viszonyáról, apró mézes-vajas zsömledarabkákkal etetik.
A filozopter akkoriban a műlovarnő iránt érzett szenvedélye miatt kissé elhanyagolja kedvenc hobbiját és csak havi egy-két lexikont állít össze a korábbi négy-öt helyett, ráadásul patakőri állását is fel kell adnia, mert ó-frank és szárd nyelven üdvözli a kies munkahelye környékére ténfergő járókelőket, akik ezt zaklatásnak vélik, és bepanaszolják feletteseinél. Alsó-Szikambria gazdasági viszonyai között a meglepően szerencsés Gaston rövid hányódás után először egy sajtüzemben, majd a vidámpark óriáskerék-karbantartójaként helyezkedik el. Amikor a különféle munkahelyi meghallgatásokon diplomái mellé az általa írt vaskos lexikonokat is magával viszi, szó nélkül kidobják, az egyik helvét tulajdonlású cégnél pedig mikor az addig bájosan mosolygó titkárnő meglátja Gastonnak a Szalamandrák Mitológiájáról szóló könyvének borítóját, hisztérikus rohamokat kap, és az ifjúnak majdnem kárpótlást kell fizetnie az inzultusért.
Malvin, hősünk egyik régi múzsája, megneszeli, hogy az újdonsült kiválasztott hölgy mégsem az, akinek mondja magát, hanem Romuáld, Gaston féltékeny pályatársának cseles közreműködése révén került a kóbor filozopter életébe, aki – mivel az óriáskerék karbantartására tökéletesen alkalmatlannak bizonyul – és rájön, hogy műlovarnői foglalkozás még sohasem fordult elő a vidámpark történetében, ismét az utcán találja magát. Ráadásul a lány atyja, a rabiátus modorú autószerelő, perekkel fenyegeti az ifjút, lányai jó hírnevének csorbítása miatt. Gaston egy idő után mégis megnyugszik, mert felfedezi, hogy közelmúltbeli szerelmi kalandjainak forgatókönyve kísértetiesen megegyezik Aspergár, daktüloszi királyfi mitikus történetével, melyet a fríg Puncius, majd később Varro D. is lejegyeztek, kinek latin nyelvű összeseit Gaston mellénye belső zsebében hordja, közvetlenül a Ringo Starr-autogram alatt. Mindezt hosszasan el is meséli egy barátságosnak tűnő taxisofőrnek, aki azonban másfél óra autókázás után hősünket összes pénzétől megfosztva, kirakja egy városszéli mező közepén.
Gaston továbbá arra is rájön, hogy sorozatos balszerencséit annak is köszönheti, hogy nem adott nevet egy csomó embernek, akik utóbbi három hónapja elteltével szerepeltek az életében, többek között még a műlovarnőnek sem, ezért ismét a lexikonírásba veti magát. Malvin, Lukrécia, Osztroéné és Animulácska – a filozopter néhány egykori múzsája –, hogy kizökkentsék a férfit mániáiból, összesúgnak és magukkal cipelik egy házibulira, ahol néhány kótyagos festőművész, apeh-ellenőr, egy fél lányiskola és Lukrécia, Yoko Ono nevű kitömött pingvinjének társaságában Gaston elmeséli szerelmi hányattatásainak történetét, miközben a csillogó szemű hölgyek finom linzerkarikákkal etetik őt.
Gaston kabátjában a következő félperces novellákat találhatjuk, melyeket a sajtüzemben, a vidámparkban, lexikonkészítés és egyéb tevékenységei közben alkotott:
Egerek
Egy ember vidékre költözik, és eléggé fél az egerektől, hogy pl. a délutáni szellőztetéskor bemásznak az ablakain. Valaki azt mondta neki, hogy az egér csak olyankor nem jelenik meg, ha erős motoszkálást meg zajokat észlel onnan, ahová be akar jutni. Viszont ha szellőztetni akar majd, akkor nem lehet egyszerre a lakás távoli pontjain, hiába kapcsolja fel a zenét, az nem lesz elég. Ezért elmegy a játékboltba és vásárol néhány elemes játékbabát, olyasmiket mint Mike a Breaking Bad-ben, amikor ki akarta csinálni az egyik konkurens bérgyilkost, mikor a bejárati ajtajára illesztett egy kopogós-rángatózós bábut, és miközben az a kémlelőnyíláson át kutakodott, hogy mi a fene lehet ez a kaparászás, hátulról beosonva meglepte őt. „Szerintem nekem is beválhat ez a módszer” – gondolja az illető.
Az élet traumája
„Az élet traumáját egyedül nem vicces viccek olvasásával, izgalmas filmsorozatokkal és hasonlókkal lehet elviselni” – mondta Géza, amikor átment dugóhúzót kérni egykori esztergályos, agglegény szomszédjához, Jenő bácsihoz. – „Hát, engem is érdekel a történelem, meg az ilyesmik…” – válaszolta elgondolkozva az öreg. – „Néha leírom az álmaimat, de semmi értelmes nem történik bennük” – folytatta Géza, mire Jenő bácsi kicsit ingerült lett: – „Ha fotoszintetizálnék vagy kloákám lenne, én is ilyeneket mondanék!” Géza duzzogva visszament a lakásába, beöltözött különféle női ruhákba és tanulmányozni kezdte a kripto-valuta árfolyamokat.
Gyóntatófülke
Egy ember hosszú évek után betér a gyóntatófülkébe és sorolni kezdi a bűneit. A pap figyelmesen hallgatja, bólogat. Amikor az illető a végére ér, még kifejezi bizonytalanságait a jelenlegi járványhelyzet miatt, és aggodalmának ad hangot, hogy szerinte a vakcina kamu, sőt, lehet, hogy igazi járvány sincs, de akár van vagy nincs, akkor meg lehet, hogy az oltásokkal fogják beadni a betegségeket, és hogy mi tegyen, van-e egyáltalán valami helyes megoldás az ilyen helyzetben, vagy lehet, hogy mégsem, mert őneki fogalma sincs. Mire a pap így válaszol: „És a foltos bránerem még nem kéne?”
Az elveszett ajándék
Egy híres középkorú író elveszíti az esernyőjét, nagyon ideges lesz emiatt, de aztán bonyolult keresgélések után egy boltban talál egy pont ugyanolyat, megvásárolja, és azt mondja az anyjának, hogy „ugye milyen szép ez az esernyő édesanyám?” Az idős szülő bólogat, mert nem is tudta, hogy az eredeti, amit ő maga ajándékozott a fiának, elveszett. Az író ezután sikertörténetként újságolja el ezt az egészet egy barátjának, és nagyon örül, hogy nem kellett felesleges, hosszú magyarázkodásokba kezdenie az anyjának az eltűnt tárgy miatt. A barát pukkadozva a nevetéstől elmeséli mindezt egy másik közös barátjuknak, aki ismerve az író komplikált természetét, szintén módfelett vidám lesz a hallottaktól. Ezután másoknak is elmesélik az „esernyő-sztorit”, olyanoknak is, akik valamennyire ismerik az írót, és olyanoknak is akik nem, viszont a többiek már kevésbé értik, hogy mi ebben a humoros, bár azért kicsit nevetgélnek rajta még ők is.
Lelevin otthon
Len Lelevinnek, a nagy gondolkozónak gyermeke születik, az asszonynak fontos állása van, ezért ő marad otthon a picivel. Miközben babakocsit tologat, meg a konyhában főzőcskézik, gyerekverseket kezd írogatni és ki is adja egy kötetben. Ilyenek vannak benne pl. hogy „vadvirágos tarka rét / rajta sok kis margarét” Az egyik rajongója meglátogatja és csodálkozásának ad hangot: „De hát Mester, maga egészen másféle műveket szokott alkotni!” Lelevin csöndesen annyit válaszol: „Én mindig csak annyit tudok a világról, amit a karórám mutat.” A látogató még hazafelé is sokáig gondolkozik ennek a mondatnak a jelentésén.
