Bobály Viktóriának
Az már koreográfia,
ha dajkálod az örvényt.
Nincsen korai mágia,
csak újszülött öröklét.
Néha álomi hullócsillag
az eszméleten átbogárzik,
és megóvja halottainkat
a következő éjszakáig;
világot szít a lények rendje,
és síkok, szögek, idomok
tárgyiasultabb végtelenbe
tartó anyaga kiforog,
kiperdül, áttolul a téren
túli dúsabb dimenzióba,
maradjon a térfogat tétlen,
míg fény a fajsúlyt elkobozza.
Fektében is toronyiránt
támad fel, aki táltos.
Ahol végéhez ér a tánc,
ott kezdődik a táncos.
