hátha még néha meglep a tavasz
kihajtó rügyeim görbe ágaim
madarak lepik el de ugyanaz
a dal többé ahol a csend ágya ring
ugyanaz a csalogány a csalit
árvaságából nem menekül hozzám
akit ellep a köd mely elvakít
remény nem derül felkap őszi orkán
mint dőre pöndör faleveleket
már ellenállni parancsnak nem képes
kezemen ráncok közt kék erezet
üres tenyéren a sorsom is kétes
meglep-e még tavaszi virágzás
a küszöbön kialszik a lámpás
Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele (2013)
