In memoriam Csontos János
Nem maradt időd, hogy újrakódold
az angyalok nyelvét a feledésben.
Hogy a szavak deltájához érve
megmutasd a tengert a fele-részben.
Próbáltad ugyan megállítani
szabadulási mutatványaiddal –
szárnyat álmodtál ott, az Adrián,
majd beszédültél az ágyba, kínnal.
Emlékezni tudtál dolgainkra,
ahogy a virág ellenállt a fagynak.
Nostradamusként jósoltál, s közben
az idődet nekünk kölcsön adtad.
Ráncos lett az angyal arcán a bőr,
és beleszáradt az ezeregy nappal.
Azóta mindig újraszámolunk:
hogy mit hagytál itt – s mit vittél magaddal.
(2019 novemberében)
Illusztráció: Csontos János
