A Párizsba érkező turista minden bizonnyal ellátogat a Montmartre-ra. A vállalkozó kedvűek megmásszák a több mint ötszáz lépcsőfokot, míg a kényelmesebbeknek ott a funiculaire, a Budai Váréhoz hasonló sikló.
Az első úti cél a város legmagasabb pontján épült Sacré Coeur-bazilika, majd innen egy rövid sétával a festők terére érünk, a Place du Tertre-re. A kíváncsibbak megnézik a Le Lapin Agile nevű patinás szórakozóhelyet is, esetleg bemennek a Dali Múzeumba. Ezzel nagyjából végére ér a kirándulás, pedig a Montmarte rengeteg titkot rejteget, amelyek közül az egyik legkülönlegesebb a rue Girardon 13-as szám alatt lévő Château des Brouillards (A ködök kastélya), ahová a Sacré Coeur-bazilikától a kanyargós kis utcán, a rue de l’Abreuvoiron rövid sétával jutunk el.
Rue de l’Abrevoir. Jobbra lent a kastély
A Sacré Coeurt és a Rue de l’Abrevoirt Maurice Utrillo festményen örökítette meg.
Utrillo: Sacré Coeur de Montmartre
A Château des Brouillards a Montmartre legromantikusabb épülete. A név hallatán egy, a ködből előtűnő, mesebeli palotáról álmodozhatunk, a környéken ólálkodó boszorkányokkal. A kastély a 18. század végén épült, amikor a Montmartre-on mindenütt szőlőültetvények és szélmalmok voltak láthatók.
Szélmalmok a régi Montmartre-on
A mai épület helyén egy régi malom, állt, amit A ködök malmának (Moulin des brouillards) neveztek. Az elnevezés onnan ered, hogy a környék számos forrásából eredő víz a hideg levegő hatására egyfajta köddé alakult át, ami beborította a tájat. 1772-ben a területet megvásárolta egy Legrand-Ducampjean nevű ügyvéd, aki leromboltatta a malmot, és a helyére építtette a Maison des Brouillards-t. A házat később a lakosok elnevezték kastélynak, ahol a költő és író, Gérard de Nerval is lakott 1828-tól 1833-ig. A Séták és Emlékek című művében így emlékezik meg a helyről: „Ami elsősorban megragadott a Château des Brouillards nagy fáitól övezett aprócska területben, az a megmaradt szőlőültetvény, ami filozófiai szempontból Saint-Denis emlékéhez fűződik, aki talán a második Bacchus volt.”
Château des Brouillards
1889-ben Renoir családjával beköltözik a kastély egyik lakásába.
Renoir és családja a kastély előtt
Renoir felesége meghívta a vidéken élő, Gabrielle nevű ismerősét, hogy fiának nevelőnője és férjének modellje legyen. Renoir itt festette meg Jean portréját és fiát Gabrielle-lel.
Renoir: Jean
Renoir: Gabrielle és Jean
Jean Renoir, a későbbi híres filmrendező itt látta meg a napvilágot. Kellemes emlékeket őrzött meg a kertről, ahol kecskék legeltek. Filmjeiben is feltűnnek az itt töltött évek emlékei. Jean megemlékezik két udvarias fiatalemberről is, akik a kastély szomszédságában lévő kertjüket teleaggatták kis kolompokkal, amik a legcsekélyebb mozgásra is élénk hangot hallattak. Mindenki azt gondolta, hogy ez affajta hóbort a pedáns fiatalok részéről, mígnem a rendőrség meg nem szállta házukat. A fiatalemberek a kolompoknak köszönhetően időben kereket oldottak, így csak pénzverdéjüket − ahol 500.000 hamis frankot nyomtattak – sikerült a rendőröknek megtalálniuk. Ez a történet Roland Dorgelès Le Château des brouillards című, 1932-ben megjelent regényében is olvasható.
A kastélyt többször is a lerombolás veszélye fenyegette. Szerencsére a „Vieux Montmartre” egyesület akkori elnöke, a történész Victor Perrot 1922-ben megvásárolta, és eredeti állapotában visszaállíttatta. 2002-ben a kastélyt egy farmernadrágokból meggazdagodott belga milliomos vette meg. A fényűző módon megvalósított restaurálás során nem mindig tartották tiszteletben a ház eredeti hangulatát, viszont értékét olyannyira megnövelték, hogy az új tulajdonos csillagászati árat fizetett ki a belga üzletembernek.
A kastély ma
