Végh Tamás: „Könyvlapok közt száradó virág” (versek)
•
Május előtt, május után
Julcsinak
Hullámzó áprilisi zöldben gázolnék térdig,
korán elrozsdállt orgonák, fehér lobogású
akácok, gesztenyék nyomán, feledve minden
havas nosztalgiát, tömör, súlyos illatuk
kísérne éjszakákon át, s bennük az egész
megváltott világ, újjászült létben együtt,
időtlenségbe tévedt időkön át, hol
elmúlt szelek nyomán kanyarog az ösvény,
„pazar éjben” május előtt, május után,
minden bimbót kibont, fehér szirmokat szór
dzsungel- zöld utakra, kibomlott ősz hajakra,
néma, alkonyati csöndbe fulladt tavakra
kristályragyogást borít, meghódolt várakozást,
útban hazafelé hozzád, hol a ránk eső rész
várja már epedőn a feltámadást…
Érintők
Találkozásaink közé esztendők szorulnak,
évgörbéken, évek élén kattogó idő,
lezáratlan beszélgetések,
befejezetlen szavak, mondatok,
hallgatag évszakok, s közben az időtlen
virágzás örök rendje, majd a hamvadó októberek
visszfénye ül az arcokon; látom, s láthatod,
hisz itt vagy, s még mi is itt vagyunk.
Két pont közé évek préselődtek,
mint könyvlapok közt száradó virág,
olyanná lesz minden találkozás.
Remény
Őzek az éjben,
rókák, nyulak, szarvasok,
jó, hogy még itt vagytok,
jó, hogy még itt vagyunk,
még az élettel van dolgunk,
míg maradhatunk a porló nap alatt.
Szirmok hiába hullnak,
szélben a hold hiába kódorog,
az égen vöröslő felhőcsokor,
s minden jámbor pillanat
fűbe is harapna már, hiába vár,
bagoly testvér tovalebben a vállamon át,
éjből fénybe, fényből éjbe száll,
s áldozatát az idő meghozta már:
őzek az éjben, jó, hogy még itt vagyunk,
s együtt maradunk, míg akad minderre szó…
Illusztráció: Cím szerint
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
