Vers

október 4.

Virágh László: Értetek csak lángolni szabad

 

Gyönyörű gyöngyvirágok, fekete rózsák,
Lángoló tulipánok, nem is valóság,
Ifjú éjszakáim forró álmaiban,
Mint eltűnő tündérek suhantok tova,
Lobogó hajatok zuhatagja borít,
Betakar, mint áradó folyam, elragad.
Epedek-sepekedek, vágyam fojtogat,
Míg dobogó szívem már csaknem megszakad,
Itt vagytok, öröklétű lélekvirágok,
Titokzatos, álmaimba-rejtett lányok,
Ringattok, csókoltok, felzaklattok,
Vérrel, varázzsal, jéggel, parázzsal,
Elemésztetek, felélesztetek,
Tüdőmmel lélegzetek, szívemmel szerettek,
Széttörtök, összeraktok,
Velőmmel, agyammal mit akartok?
Ha kérek, nem adtok,
Ha kerüllek, lábam elé omoltok,
Öleltek, öltök, haltok, éltek,
S ha jön a hajnal, elenyésztek.
2019-09-26 éjjel

 

Illusztráció: Fekete rózsa (pixabay.com)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.