*
Eltűnik a múlt,
eltűnnek a 90-es,
a 80-as, meg a 70-es,
meg a mindenfajta évek.
Opresszív torzók formájában
mindenki ballonkabátban
olajárakról és vadkapitalizmusról beszél
Aki meg nem,
az zugligeti pszichiátriákon
próbál épeszű maradni
Amit 30 év múlva úgyis le fognak bontani,
és marad belőle egy csonk
Ami rövid időre láthatóvá válik
a nyár lombjai és a végső eltűnés között
valahol félúton.
Láthatóvá, de én ettől a láthatóságtól
a kerítés mellé lapulok,
és magam mögé nézek,
Nem követ-e senki.
(Tán csak egy vaddisznó horkant a távolban.)
Amikor az alkonyat perceiben
A jelen felé távozok.
Illusztráció: Preisich Kornél Gyermekszanatóriuma… (archiv képeslap-részlet)
