Könyvesbolt

november 18.

Pálfi Ágnes: Megmenteni a feledésnek

Kedves Vásárlónk!

Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.

Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány

A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.

Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762

Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.

Versek és kisprózák

86 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-7137-19-6

eredeti ár: 2990 Ft
webshop ár:
2390 Ft  + 920 Ft postaköltség
Megrendelés

*

AJÁNLÁS

*

A feledés emlékezete romba dönti az időt, ám e romok senkit nem temetnek maguk alá. A Pálfi Ágnes verseiből és kisprózáiból kivilágló szűrt fény személyes történeteken keresztül derít fel különböző időtájakat. Kegyes az emlékezet, amikor nem ítél, csupán észlel és felismer, körülölel, pontos szavakkal céloz és talál, miközben esélyt ad a viszontválaszra. Ám a megszólítottak távollétében e válaszokat szintén a költőtől halljuk, aki az ő gondjukat-bajukat is sajátjaként megélve – talán a női princípium legcsendesebb, legbeleérzőbb vonása ez – szinte mindent tud az emberi kapcsolatokról, még ha ezt a mindent egy lírai számvetés verssoraiba rejti is.

*

Költőtársak, barátok, szerelmek, szülők, gyermekek, unokák veszik körbe, és mintha egymás kezét fognák, hogy szerepüktől függetlenül lelki megnyugvást, erőt adjanak annak, aki a saját életének apró részleteiből kirakott egészet vetíti elénk. Pálfi Ágnes esetében ez egy természetes folyamat (különösen annak, aki személyesen is ismeri váteszi képességeit), aminek során a holisztikus látásmód egy költői prizmán keresztül versekre bomlik.

*

A feledést megörökíteni talán a világ legabszurdabb cselekedete lenne, ha már az első gesztus nem merülne feledésbe. Kérdés: lehetséges-e bármit megmenteni a feledésnek – megnevezhetőt a megnevezhetetlennek –, s ha igen, hogyan? A válasz e könyv. A költő beköltözött saját párhuzamos történetébe, mellyel együtt a végtelenbe tart.

*

Verebes Ernő

*

MUSTRA

*

„EGY MÁGLYA ÜSZKÉN”

*

Hiába voltak ihletett perceink,
s hiába volt a hangyaszorgalom,
a régi könyvtár elsárgult lapjait
nem olvassák ma már a gyermekek,
s elhamvadunk mi is, a régi bölcsek
sápatag utódai, mind a tétova költők…

*

Nincsen remény, csak az a mégis,
mégis: húsvéti asztal, utolsó vacsora,
mit körbe ül a tizenkét tanítvány
az árulás előtt – a nagy napon már
nem látni őket abban a tömegben,
mely tébolyultan Barrabást kiált…

*

BUDAPESTI ANZIKSZ
S. R. domborművére

*

ő már odafönt van
a világszép leány üdvözült
mosolya nem ráncolja az eget
a föld sarát
a világszép leány
hajánál fogva tartja kezében
a frissen levágott
vérző fejet
elnémult koponyát
•
ez a tavaszunk
róla mintázta az ifjúságot

*

EDIT

*

Nézte a testét.

*

És az a másik gyereklány, akivel akkor szinte össze voltak nőve, egészen közelről látja őt ma is tetőtől talpig. Kis kerek mellének bimbóit, virágszirmokra emlékeztető apró lábfejét, egész valóját, mely életszerűbbnek tűnik neki most is, mint futó benyomásai arról a lényről, akivel nem is olyan régen, több mint fél évszázad múltán véletlenül találkozott össze. Ez az öregedő asszonyka, aki nyolc gyermeket szült a világra, nem az árnyéka, hanem összetöpörödött hasonmása volt annak a gyereklánynak, akivel iskola után sokszor órákig nem tudtak elszakadni egymástól. Tavasszal és ősszel akkoriban még bokáig érő sártenger volt a mai Gesztenyés-kert, ők mégis ott caplattak legszívesebben, egymás szavába vágva. Próbálgatták, hogy mit tud a nyelv, amit most 12–13 évesen ők vesznek birtokukba. S mintha csak az lett volna a világon a legfontosabb, önmagukra voltak őrülten kíváncsiak.

*

Nézte félmeztelen testét a keskeny tükörben, a nyitott szekrényajtó meghitt rejtekébe húzódva. Talán délután volt, koranyár, mert az ablakon betűzött a nap, s ahogy megmozdult a tükör, fénye meg-megvillant a kopott falakon. Az a másik gyereklány bizonyára késett, de lehet, hogy váratlanul toppant csak be, ki tudja, miért. Úgy futott fölfelé a lépcsőn, hogy már alig kapott levegőt, szíve a torkában dobogott. Nem sejtette pedig, hogy ez a kép, ami fogadja majd, örökre bele fog égni az emlékezetébe, hogy ez az érinthetetlen test, a rátörő vágyakozásnak ez az egyszeri, megismételhetetlen csodája vele lesz mindig, amíg csak él.

*

Nem ismerték még a szerelmet sem ő, sem az a másik…

    Megrendelés


    Megosztás:
    f t
    Fel
    Napút Online

    Adatvédelmi áttekintés

    Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.