10. július 2018 | Napút Online
Kívül áll minden körön… /Nagyanyám, Petrovics Mária emlékére./ Az elmúlás szimfóniáját érzi-siratja halálra ítélt falvak penész-szemöldökű ablakai mögött a nagymama: madárcsontú göcseji paraszt-remete – Petrovics Mária. …
10. július 2018 | Napút Online
Alkonyég Az alkonyég dohogva rezdül, rőt könnye most csorog keresztül létünk tengelyén. Surrog hajónk, s egy régi ének a félelem csahos ebének torkán lángra kap. Piros vizek…
10. július 2018 | Napút Online
Nem gondoltam erre a versre, csak bevillant, mint madarak rebbenése, pillék felhajtóereje, mint tér-idő zuhanás végtelen görbülete. Nem gondoltam erre a versre, csak bevillant: eltaposott sorok fájnak…
10. július 2018 | Napút Online
Randevúm van a halállal Valahol a barikádokon, Mikor árnyak rezdülnek tavasszal Almavirággal az ágakon Randevúm van a halállal Ha kék tavasz csillan harmaton. Lehet, hogy majd kezem…
10. július 2018 | Napút Online
Elhajított kavicsként létezem, árván vergődöm lomha vizeken. Fényesre csiszolt vagy kopott? Párkák súgják: majd megtudod. Karcsú harang csendül valahol, tengerem idő-fövenyre sodor. Felettem ólmos hajnalok árnya, hitet…
10. július 2018 | Napút Online
Éjszaka bársonyával takarózom, függönyt szőnek fölém a csillagok, felhőkön járok zajtalan, testem bár pihen, a lelkem már szárnyal. Míg alszom, a lehetetlent játszom el, a hihetetlen történik…
10. július 2018 | Napút Online
Szolipszis Mélységes, kusza, ágbogas gyökeret vert e testbe velőm. Sarát nimfák öntözik, lombját napszél borzolja. Szeplők Folyvást csak Théda szeplőin merengek. Eonokkal ezelőtt történhetett, mikor még…
10. július 2018 | Napút Online
Felismerés 2.0 nézem a modern utáni világot és nem nyomok …
9. július 2018 | Napút Online
Berecz Ágnes Gabriella: Pillantás a Hídra Sándor György egyszer régen – ki tudja már, melyik budapesti hídnál – hídpénzt szedett. Megállította a járókelőket, hogy sajnos mostantól…
8. július 2018 | Napút Online
időnként mintha ~ hajts! ~ rohanó roncsban ülnék gigantikus keserv karambolok után, amerre kihajtottak ~ né’! ~ a hullák: rég-ösmerőseink virágzanak, volt…
