5. május 2018 | Napút Online
Önlexikon ‒ kortárs magyar írók önszócikkei Rokonszenvesen szabad felfogásban készült a Napút irodalmi folyóiratát is kiadó Cédrus Alapítvány Önlexikonja. (Összeállította Szondi György). Szabad felfogású, mert a…
4. május 2018 | Napút Online
Hajóúton, el Kinek szól ez a megállíthatatlan dübörgés, prüszkölés? Kinek szól a csend, amely a hajnali vágyakozásnál is merészebb és elevenebb? Esztelen a tenger grammatikája. Se tárgy,…
3. május 2018 | Napút Online
A Napút folyóirat „Fürtszüret” c. lapszámának bemutatója és a 2018-as haikupályázat díjazottjainak estje (Vakok Iskolája, Nádor terem, 2018. április 25.) Operatőr: Velicskó Péter Zene: 竹田の子守唄 (Takeda No…
3. május 2018 | Napút Online
Faludi Ádámot Ruzicska sámán találta ki az egyik 63-as út menti vénséges szederfának vetve hátát egy nyári napnak alkonyulatánál. Ott ült az út mentén ez a Ruzicska…
2. május 2018 | Napút Online
Az esőcsepp, míg zuhanása tart, nem vádolja okát, a zivatart, s hogy fényt tör meg, s ettől kitakart, s hogy a Teremtés része, mégse lény; szétfröccsen a…
2. május 2018 | Napút Online
mottó: – Szerintem az az igazi úriember, aki nem rakja a burgonyát arra a tányérra, amelyből a húst eszi, csak azért, hogy a sült leve összekeveredjen a…
1. május 2018 | Napút Online
Óbuda. Egy emlék, egy hely… S talán egy ötlet, hogy Óbudán legyen… E jelzésszerű szavakkal – emlékfelelevenítésre sarkallottunk többeket: egy kedves hely, egy volt esemény megidézésére, vallomásra,…
30. április 2018 | Napút Online
hideg verejtéked mérgén mosakodnak aláfordultak ünnepe áldozathozatal vért szürcsölnek a legyek oda a tanú oda a bizonyság hogy is lehet halni készül Isten sír a kezed zokog…
29. április 2018 | Napút Online
Legendás történetek keringenek Kosztolányi és Karinthy egymást ugrató tréfáiról, bravúros mókáiról, vicces rögtönzéseiről, élceiről, szellemes heccelődéseiről. A Színházi Életben jelent meg megismerkedésük története. Nem tudjuk, hogy a…
28. április 2018 | Napút Online
Te csendes, nyugodtságodra gondolok utolsó esténk piros hidegére, hol drága kezed fogtam, megfontolok: mélázó csend-tömegben, idejére emlékszem, ahogy hazafias dalok barátoktól távol, az idegenben svájci szívre ridegebben…
