Vers

március 10.

Sebestyén Péter: Haikuk hófehérben

 

Csúf az álom és
vér folyik. Szólít a Kard:
– készülj, Musashi.
Szétfutnak mind az
utak; ők voltam; megyek
hát mindegyiken…
Vízen vergődő
délután; már nem nyílik
se alkony, se éj.
Úgylehet: csak a
szép szerelembe szabad
belepusztulni…
Oly lassan jöttél…
Emléked voltam, és majd
az álmod leszek.
Utsunomiya
szent hegye! Megroppant a
szív; jövök feléd.
Idefenn a Vég
nincsen. Annyi csak: egy
csillag tart felém.
Hajnalt éneklő
kövek! Bujdosásom a
fényben végetért.
Föld ereibe
távozott; nem is volt; mi
egy marék hamu?
Árnyba rejtettem,
seholsembe temettem:
ott ragyog. Ne lásd.

 

Sebestyén Péter a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Velicskó Péter fényképfelvétele

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.