Vers

december 25.

Hidasi Hegedűs Gyöngyi: a látás árterén

 

(a tiszakécskei templomablakra)
az árnyékolás paravánjától
átlátszatlan ablak
fehér, mint a bontatlan fal.
a látás árterén
nézhetnék-e másfelé?
tél van, minden mélység és magaslat
szemmagasságban.
nincs fénykerülés a hunyt szemű
imákban.
a napról, mint időmértékről leválva,
jönnek rajokban repülő árnyak.
mintha
a madarak a
gyökerek mélyéből
is felszállhatnának.
mintha
az avar még
feltámadna lombmagasságban
– mint valami köztes lény –
ne az anyát, a magzatot kérdezd,
van-e háborítatlan születés.

*

ne hidd, hogy korán ment el.
csak halálában is tudja
a kivonulási rendet:
legelöl a palástosok mennek.

 

Illusztráció: a szerző fényképfelvétele

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.