Egyszerű ez, de mégis érthetetlen,
ha volt gyökér, és vetettek magot,
és ismeretlen tinta robbant bennük,
hogy lehet az, hogy most mégis halott,
talán az ösvény egy része spirális,
a távolság mégis verébröpülésnyi,
ha rejtjelekben olvassa az Isten,
rothadásuk sem fogja majd lekésni,
a rétegek közt alszik egy tavasznyit,
jegyet váltott a végső felvonásra,
a díszletek közt apró részletekben
szarkatollak, avar-, rózsa-násfa,
s a bokrok alján, hol nem járhat ember,
hajnal bámul hatalmas szemekkel.
Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele (2016)
