Átér a virradat
ahogy éltes, bölcs fák kérgén
nyomasztva megtapad az idő
s holtában is fordul egyet az alkony
végigfolyik mart kövein
a szívnek
hontalan hajléka árnyékában
zubog a csend
hajadra ömlik
elmosódik
ahogy kalapált zugaid átjárja
mint eső utáni, földet áztató
illat kegyelme
vakon is színeket rajzol a lét
utat hasít szemével
arcod tenyerébe emeli
lényedbe hallgat
keres
ahogy felszárad a némaság
tört nyelveden érthetően, tisztán beszél.
Csaba Lilla a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
