*
Látatlanul
mennyit kuporogtál poros
******************zugokban
senki által nem látott
******************látatlanul
******************látatlanban
vibráló képek örökébe
******************száműzve
minden láthatót
******************elképzelve
mint gyermek ki eltakarja arcát
most elbújtam mondja igazul
*******************nem látok
és valóban nem lát
*******************nem láttok
és valóban nem látják
*
Disznóvágás
mi lett volna ha mint
roppanó zúzmarás
köd bekecsébe burkolt
emberi alakok egyike
magam fenem a kést
meleg vér zubog kezemre
jóleső forró melenget
belül is – pálinkatűz
mert nem az szennyezi be az embert
ami kívülről jön
nem a vér a füst a tűz
pörkölt bőr szaga
hanem ami az ember szívéből származik
mi lett volna ha nem csak
férfias helytállás jut – nőként –
hanem nő is jutalmul
jutalommá nő a dévaj élet
nem csak várakozni
lucskos hajnali ködben
tűrni a disznóvisítást
meleg vér zubogását kezemre
tisztaság ez azt mondják
mert nem az szennyezi be az embert
ami kívülről jön
ködből vérből füstből
gomolygó tisztaság
mi lett volna ha
azt hiszem semmi
olyan amit most ne tudnék
csak a tisztaság
a tisztaság
az fel sem merült volna
*
Kertek alatt
Kertek alatt gomolygó
kátrányszínű felleg
szúrós szagát némán tűrő
légben az apró madárszemcsék,
mint fellegből útjára:
szeszélyes szélnek
bocsátott táncoló pernyék.
A boltozatos ég forr kupoláján
cikkcakkokat lejtő testek
közül csak mi melléd, a földre
leér pernye az, de nem ereszti az ég
soká, koromszagú áramlások kapják,
forgatják körbe, táncoltatják a tollpihénél
százszor finomabb, súlytalan,
tűzszaggatta fekete szirmokat.
S te, aki itt maradtál, látod csak
elégett tegnapjaid máglyáin ülve:
kátrányszínű égből fekete hó hullását.
*
*
Illusztráció: W. Turner
