*
TENGERPART
/ Kósa Éva osztályfőnökömnek /
Egymásra hányt kockák
a kétségbe-
esett, üres medencében.
Egyszínűek,
de mind más-más
árnyalatú.
Egymásra,
vagyis rám
vannak utalva.
Amikor kiürítem
az uszodát,
föld, agyag és homok
marad utánuk.
Mintha el lettek volna vetve.
Tudom, a teremtés
végül rám hárul.
Kockát próbálok gyúrni
a földből, az agyagból,
a homokból,
de hiába verejtékezem,
csak egy húgyszagú golyóra
telik tőlem.
*
HELYESBÍTÉS
Egy bennem lakozó
állat követi szívverésem,
az egyetlen példány
ebből a fajból.
Félek,
levadássza az
igazságérzetem.
Félek,
levadássza
az igazságot.
A tapasztalat belülről
kitárja a felejtés
ajtaját,
majd kívülről
bedeszkázza azt.
Nincs jogom
az emlékezésre.
A hozzám vezető út
sose jön közelebb.
*
MAGZATKÉNT
A csönd
átalussza
a születést,
mint éjjel a félrevert
harang a reményt.
A betűk a gondolataimban
olvasnak.
Most ismertelek meg,
de csak egymás
múltjában lehetünk jelen.
*
A KÍVÁNCSISÁG
A kérdések
a forró kötés
szívószálai.
Minek a jósnők,
a horoszkópok,
ha megkérdezhetem
a mesterséges
intelligenciát.
Mi a csodának vagyunk?
Mi a csodának vagyunk.
*
TÉPÉS
Az utolsó esőcsepptől
kiapad
a folyó,
az előző cseppek száraz
csobbanása
hizlalja a csendet,
nem találja
helyét a távozó lélek,
maga a merev
holttest
a földszagú
mennyé.
*
BILLBOARD
A győzelem eléréséhez mindig
kell valami mellékes, befektetett
munka, a felejtés olyan, akár a
reklámtáblára ragasztott hirdetés,
amit nem tépett, vagy nem kapart le a
lusta plakátragasztó, amire leg-
alább négy új réteg került fel, ha a
szél, az eső megrongálja, alánéz
a legutolsó felragasztott plakát
valamelyik sarkának, szamárfület
hagyva, ha darabokban leválik a
hirdetés jókora része, máris fény
derül a szégyenteljes felejtésre.
*
Az alkotó a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa.