14. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Ha tudnám Ha tudnám, hogy ártatlanul ide-oda riszált az élet – én megértenélek. Ha tudnám, hogy dölyföd hamis, lomha ének, én megértenélek, Ha tudnám, hogy készakarva-várva jutott…
14. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
„…Amati, mert a hangja magába fon, fojtottan befelé fordul, s az a különös patina vele, melyet az E-húr soha nem ont, csupán ha Amati, s ez a…
12. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Móra Ferenc: A cinege cipője Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva…
11. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
El Greco: Angyali üdvözlet 1600 körül, olaj, vászon, 91 x 66,5 cm Szépművészeti Múzeum, Budapest Kiegészül végül újra minden, ha szürkét hasít lassan önmagából, és sárga kelmét,…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Alighogy Mrázovičék megvacsoráztak, beállított hozzájuk a házigazda barátja, Štefan Šporinský szomszéd – egy felettébb izgága kis házasember – s lecövekelt az asztal mellett, kurta alakját kackiásan kihúzta,…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kiürítettem a zsebeim, mert csipogott. A szokásosak, mindenféle szir-szar, lépéselőnymérő. Ez mi, kérdezte a vámtiszt. Semmi, azaz valami európai, most hogy magyarázzam meg. Bomba? Azt nem így…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Hópihe herceg palástját teríti rám nőszirma lettem tűző napút-tavaszon teaházban hál aranyboában tipeg vadkacsa lápon cseresznyevirág ünnep bódít sziromtánc bíbor lepke nász fehér tökvirág indák köpenyeden ringass…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tükörszilánk próbáltam úgy élni, mint egy elfeledett tükörszilánk – jelenésként születni haló szép babonák öle fölé. Kétszer ugyanaz a pillangó szárnya is – vihart keltő, csapás…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szorosan lelkedre feszülő márványhártya. Ráfeszítették szándék nélkül romboló évek. Vacogó védtelenség. Buborékvilág, szégyenben lappangó titkok árnyékában. Kijelölt utadba vetett vakhit – a magad építette rácsokról való boldog…
8. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
1. A közértben állok. Asszonyok pusmognak a hátam mögött. Sunyin méreget a hentes, mikor oldalast kérek a kutyámnak, akiről mindenki tudja, hogy csak kenyeret eszik. 2. Látom…
