Vers

március 16.

Babics Imre: Földtulajdon

 

Az én földemen nem járnak sokan,
még azt sem értik, mi az: „földemen”.
Holtpont, hol a múlt ismét megfogan,
                         habár
anyag erőszakolja szellemem.
                         Madár,
őz, macska és korcs eb jár földemen,
s mert nem kell újra megszületniük,
a jövőben széthordják szellemem,
s vagyok, ezen a földön mindenütt.
Másokkal most nem is közösködöm,
újjászületnek s értik szellemem
holtpont teret fed le a küszöbön,
hol mindenki jár, így nincs földemen
                        határ.
                     … Ma már.

 

Illusztráció: Babics Imre bakonyszücsi kertjének részlete (Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.