Hol lakhat a felejtés?
Hajnal nélküli merengésben
Csalánnal beszőtt eltemetett kő emléke lennék,
Az álmatlanságot szél kergetné el
Ha nevemet eldobnám,
Csak test lennék, amelyet átölel egy évszázad,
Ott vágy nem élhetne
Ezen a hatalmas vidéken a szerelem az ördög maga,
Nem lehet elrejteni úgy, mint a tőrt,
Szárnyaid a mellkasomon légies kegyelemmel telve mosolyognak,
Miközben a gyötrelmem egyre csak nő
Úrrá kell lenni a vágy képein, talán vége lesz egyszer
Egy másik életben, az életedben,
Nem nagyobb távolságban, csak szemtől szemben
Hol bánat és boldogság nem jelentene mást, mint szavakat,
Az égen, az anyaföld körül emlékek sorakoznának,
Átölelne a szabadság, anélkül, hogy ismerném,
Feloldozná a fellegekben a hiányt,
A könnyed kis hiányt, mint egy kisgyerek súlya
Odaát, odaát messze;
Ott élhet a felejtés.
Vertetics Bálint fordítása
Vertetics Bálint a 2015-ös Cédrus pályázat közlésre kiválasztott műfordítója.
Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele
