Játék
Ha a végtelennel kezdesz játékba
csakis szabálytalanul lépegess!
Holt csillagok a dobókockák
ki kell pörgetni mindet, ha indulnál!
A halandóság szerpentinjén
szédelegve kanyarog az idő.
Állítsd meg, kérdezd, meddig bírja még
órákba zárva egyre csak ütni a ritmust,
melynek hallatán szíved is kitartóan dobog?
Kérdezd a tavakat, ismerik-e a szomjúságot
fázik-e a nap és tériszonyosak a madarak?
Lépkednek vajon a fák az éjszaka közepén,
lebegő gyökereikkel vándorolnak-e?
S tud még a por együtt forogni a széllel
vagy vízzel keveredve sárrá válni?
Mindent elölről kell kezdeni!
Lehet fogadást tenni a halhatatlanságra?!
*
Meddig még?
Meddig lesz még erőnk
skarlátvörös szalaggal
összefogni sörényét
a csapzott időnek,
s fehér gyolccsal bekötni
a szemünk,hogy le ne nézzünk
foszló kötelünkről a mélybe?
Melírozott fény csíkozza
az ébredő házfalakat,
tetőkről bukfencezik
a macskaléptű reggel.
Még lökdös a muszáj,
hogy pótolhatatlan részei
vagyunk a nagy egésznek,
s maradandó vágást ejtünk
a feledés sebhelyes arcán.
Pedig legbelül tudjuk
ha eldől egy dominó
helyébe gyorsan új kerül,
hátán ugyanannyi pöttyel,
fel se tűnik a változás,
csak a játékmester szeme
villan észrevétlen.
*
Gyermán Júlia a 2026-os Cédrus-pályázat közlésre választott szerzője
