Fátyolosan még látja a flamingót, az utolsó
álomképet: cingár madárlábán pelerint horgol.
Végül a felhőtakarta, mustársárga napfáklyát.
Hajnal óta szakadatlanul hó porzik az úton.
Kifakult, összegyűrt papírlapokon néhány golyó
gurul végig, tétován összekoccannak, szétválnak.
Átázott, mentazöld anorákja a kályhán szárad.
Behemót plasztikváza terpeszkedik a makramén.
Tejszínű, dús kelyhekkel áldott, öldöklő liliom.
A test törékeny, a lélekre viszont más pokol vár.
Gazdátlan kakas didereg a sorvadt facsemetén,
fagyos sárrög, kőszilánk, tüske szúrja borzas testét.
Éjszaka összevérzi hófehér szárnyait. Fásult,
mint a lélek, ha elveszíti saját történetét.
A pokol üreg, ahol egyáltalán nincs történet.
Illusztráció: Flamingó (pixabay.com)
