még ujjongsz belőlem
semmim enyém te mindenem
gyönge lángommal téged églek
átsuttog bőrömön lágy ébredésed
mint székeden zörögve alvó kabát
ma is csak téged hasadlak tovább
egyre lomhábbak a pillanatok
fölfelé hullnak a mércék
a pontos csillagok
a kútban
holdkórosok
csak
benned moshatom
arcom
van még mit féltenem
szabadon
át meg átjárod
üres házam
e képzelt telken
minden szavamat elpazaroltam
már csak mélyedben
derengek
Illusztráció: Parkoló éjszaka (pixabay.com)