Vers

április 3.

Pajor Zoé: Méhig

 

Elrepül a zöldike,
kinyúlik a magaslatba.
Rügyezésben sárgul,
nyilall, ahogy dong a fatönk.
Méhig nyúló napsugarad
sziesztázik halhatatlan.
Kihallatszik a leghalkabb hang.
Elrepül a lélek,
kinyúlik az aszfaltból.
Rezeg, sárgul fényesen…
Nyilall az ólomból: dongó emlékképe.
Méhig szántó füst a napsugár,
mikor sziesztázik halhatatlan.

 

 

Illusztráció: Szieszta
Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.