Ύμνος στην Πελαγία. Tenger. Idők. Nyelvek.
Nyílt vízen feslik
a part. Duzzadt
gyümölcse pottyan:
bíbora tintafelhő,
Lakedaimón eperfája*.
Ma így hasadsz, reggelem,
tenger virág megaronja.
Táncolsz, remegő víztükör
karjaimban – szívem Pelágiája.
Nyakadba hajoltam,
füledbe suttogtam,
véremben érezve
szökkenő lázad,
valahány nyelvén
nyaldosott partszegélynek,
ó, én szerelmem, nyíló titka
szónak, hullámzó idők
mézes suttogása!
*Szederfa (Morus nigra)
