„Termékeny – súgja…” (Murányi Zita haikuiból)
ősfái árnyát
teríti füvére a
halhatatlanság
lennék örökzöld
akár füve csigaházam
a hótakaró
bogárszemekkel
les istent rejti a fa
zümmögő lombja
nyáron tárja ki
teremtő tereit mint
egy bölcs rózsafej
törött szárnyú kis
madár billeg a fűben
tavaszi szünet
termékeny súgja
a cseresznyevirágzás
anyám ölében
a szív egy bolygó
gyökeret eresztesz a
dobogás tövében
az ég összegyűrt
szalvéta fehér lombok
a tenyeredben
ketten ülünk bennem
lépteink sártengerében
homokozunk lábnyomaiddal
a belső 36
-ból néhány fokot lopsz bent
összebújnak az angyalok
a szem elfelejt
emlékezni idegen
vagy eső áztatta ablak
ujjad mint a nap
az ég közepén halad
újrateremtesz.
*
*
Illusztráció: 堂本 印象 (Inshō Dōmoto)
Ezek is érdekelhetik!
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
