/SZONDI GYÖRGYNEK, a 80. Fény-Év magasságába/
*
talány a táj asszonytest-illata
talány a zöldhabos tavasz-aura
talány az indás ölelés-idő
talány az én talány a te talány az ő
talány a víz a föld a tűz a levegő
talány a létezés minden eleme
talány a lombbá testesült zene
a tenyészet elringó mellei
talány a mindig és a sohasem
talány az anyaggá vált szellemi
talány ki bűnös és ki bűntelen
talány mit és mért várok szűnös-szüntelen
talány a gondolat a szó a tett
talány a kettő és talány az egy
talány hogy a világ mitől beteg
talány a lágy völgy mózeskosara
talány a szivárványos hegynyereg
talány hogy élem-e az életet
vagy álmodom míg halálomra ébredek
talány hogy mért
talány hogy hová
talány hogyan mikor
talány a hótiszta mennyei csúcs
talány a vulkántűz a lávapokol
talány a mindenekelőtt talány a mindenekfelett
talány az életünket pörgető örök csillagrulett
talány hogy mi minden kavarog itt benn
talány mit akar tőlem a hihetetlen
értenem mért kell ami érthetetlen
elérnem mért kell az elérhetetlent
— talány — talány — talány
talány a szívemben vándorló szilánk
talány a százszor tőrbe-csalt világtalan világ
talány hogy eszméletét előbb-utóbb
mért veszti minden eszme
talány hogy megtalálom-e még magam
vagy végleg el vagyok veszve
talány a mentáltest az asztráltest a kauzáltest
talány az éter
talány hogy minden szenvedélyek ágya
hogyan telődik végül szenvedéssel
talány az ötödik a tizedik
a harmincharmadik dimenzió
talány melyik bálványra mért esküszik
megannyi önjelölt mindentudó
talány az üstökös izzó csóvája
talány a csapkodó ondószál-farok
talány a csillagok együttállása
s az élők közt kószáló angyalok
talány miképpen ismernek egymásra
a szívben rejlő misztériumok
talány hogy a makro- és mikrokozmosz
oly csodásan tud összecsengeni
— mintha lennének egy isteni költő
ölelkező színtiszta rímei
talány az alkotó talány a mű
csak az az egy nem — hogy Istenlényegű
ember bokor madár csillag virág
füvek mamutfenyők napok galaktikák
s én megköszönöm hogy minden talányban
üzenetként az Ő nevét találtam
és megköszönöm hogy minden miértem
abban segített hogy a Teremtés szent
csodáinak csak néhányát megértsem
talányok tornya épül s összeomlik
Atlantisz elmerül
rejtélyes múlt és rejtjeles jövő közt
talány miképp élhetnénk emberül..?
— hótiszta csönd hullat kérdéseket
bennem benned bennünk a felelet
NAPÚTON SZÁLLÓ SZERETET
*
UTÓHANG
„A csend kérdései”-hez
/ SZONDI GYÖRGYNEK, a 80. fényév kapujában/
… Talányok tornya épül s összeomlik.
A talány-tenger partjára kiül
Rodin Gondolkodója s eltűnődik
e korban, mely csak gépekért hevül,
lehet-e élni mégis emberül..?
Hogyan lehetne szebben, emberebben?
mindnyájunknak Te vagy a példa ebben.
Hisz az egész Mindenségszerkezet
alapja s csúcsa is a Szeretet.
Az életünk attól lesz gyönyörű,
ha a szívben gyökerezik a Mű,
s önmagához igazán hív az ember
csak úgy lehet, ha másokhoz is hű.
Nem kérdem, érzem, milyen magasságok
tükröződése Benned a derű,
amit királyként szétosztasz közöttünk
és nem lehet elégszer megköszönnünk…
Azért kellett találkoznunk Veled,
hogy megtaníts: a világ úgy kerek,
hogy szebb csak a jótettektől lehet…
Vidámítsd még soká a szíveket
arany szíveddel, Szent György Kapitány!
derűd ragyogjon mindenek felett!
Köszönjük, hogy vagy, — s fölöttünk, az égen
NAPÚTON száll a Te szereteted!
*
EPISTOLA
GYURI! Te drága!
Te nyolcvan éves márciusi ifjú!
Te romolhatatlan vár kapitánya!
Két hazának hű állampolgára és
jószolgálati nagykövete egyben!
Minden jó ügynek hős Szent György lovagja!
DERŰország koronázott királya!
Öreg apródod nem repülhet Hozzád,
de várnépeddel együtt fölkiáltja:
ISTEN ÉLTESSEN! S TOVÁBB A NAPÚTON
LEGYEN KÍSÉRŐD SZERETETÁLDÁSA!
*
*A ⇒Szondizdat-összeállítás lapzártája után érkezett köszöntő vers
