(tiszteletadás 1948. március 15., 1956. október 23. és
2026. április 12. forradalmai, szabadságharcai előtt)
e százszor kifosztott és elárult hazában
***ma tudjátok-e még ~ pokol! ~ hogy mit jelent
magyarnak lenni? negyven fok a lázam,
vajh, mit tegyek, hogy nyáron is ne fázzam,
e százszor kifosztott és elárult hazában!
***biz’ meghasonlottunk, nincs már se fönt, se lent,
Mohácsot, Trianont átélve láttam…
e százszor kifosztott és elárult hazában,
***ma tudjátok-e még ~ pokol ~ hogy mit jelent?
bitang bűnbanda dúl, rabol, jövőnk a préda,
***jogot, hatalmat bitorol ez iszonyat
***~ és fosztogat! ~ szorítja torkodat…
a nép szegény, tudatlan, néma céda,
jogállam ez? csak díszletek, tapéta,
***nemzethalálunk réme fojtogat:
bitang bűnbanda dúl, rabol, jövőnk a préda,
***jogot, hatalmat bitorol ez iszonyat…
és borzadunk a pusztulásunk jóslatától,
***vagy van remény? fejünket ~ ládd! ~ emelve föl?
tagad a zsarnok, hitegetve cáfol:
zabálhatsz, abrakkal teli a jászol!
eh, borzadunk e pusztulásunk jóslatától,
***riadjatok ~ föl! föl! ~ mert letaglóz, megöl,
közelg, nincs az se századokra távol:
utókorunk fejet lehajtva gyászol,
biz’ borzadunk e pusztulásunk jóslatától,
***vagy van remény? fejünket ~ ládd! ~ emelve föl?
föl! föl! kaszára kapj! elő a bajonettet!
****Kossuth az út, Maléter Pál és Imre Nagy,
****Petőfi lelke, Bem apó, avagy
csak néhány névtelen, ki arra csetlett,
akit a haza féltése teremtett
***hőssé ~ vagy istenünk? ~ magyar maradj!
föl! föl! kaszára kapj! elő a bajonettet!
***Kossuth az út, Maléter Pál és Imre Nagy,
mert megszólaltak már a félrevert harangok,
***na, nem a templomok giling-galangjai,
a lázadók szívében ím’ a dalnok,
hogy lámpavasra árulók! s te zsarnok,
mert megszólaltak mind a félrevert harangok
***~ csitt! ~ Európa-szerte hallani:
magyar vagyok, nem félek, nem jajongok,
mert sohse voltunk bamba, gyáva barmok,
mert megszólaltak mind a félrevert harangok!
***na, nem a templomok giling-galangjai,
hanem a népharag, a végeláthatatlan,
***viharként zúdul, zeng, dühödten hömpölyög,
***több százezernyi elszánt ördögök,
előbb csak villámlott cikázva halkan,
kinyílt fölöttünk ~ nézd! ~ az égi katlan,
***alattunk ~ halld! ~ e föld is mennydörög,
ez ám a népharag! a végeláthatatlan,
***viharként zúdul, zeng, dühödten hömpölyög,
elöl kik ők? a hősök! nagy idők sodorja,
***halottainkbul föltámadott véreim,
s ti milliók ~ morajlanak ~ ma újra!
~ ki volt a zsarnok? eh, ki fia-borja? ~
elöl kik ők? a hősök! nagy idők sodorja
***ujjongva történelmünk fényein:
szabadság napja, jer, pár icce borra!
utódainkra! ezredévek porja…
elöl kik ők? a hősök! nagy idők sodorja,
***halottainkbul föltámadott véreim,
***na, még egy iccével, s a nóta:
***szabadságunkra örömóda!
