Meg nem írt verseid mély álmuk alusszák,
vigyázzák őket tölgylevélárny-klarisszák,
s ahogy napfényben kering körbe klastromuk,
nem bánnak eljövő tüzet, pernyét, hamut,
rájuk ronthatnak húsba özönlött mohók,
régről ismerik mind a hamvába holtat,
mert megíratott: árnyék nem táplál kohót:
azokat, akik némán Istené voltak.
Illusztráció: Tölgyfaág (pixabay.com)
