Éjjel
Elalszol, görbült embrió,
nyüzsgésed kihunyt.
Bordázott hátú ágy ölén
takaród békébe fon.
Kővé csukódó lepkeszárny,
bezárnak dobbanásaid.
Szemhéjadon eloszlanak
vibráló napod árnyai.
Távol barangol tudatod,
beszélve óvó csend övez;
ívelt fenségű néma lény,
szétereződő vak szövet.
Lát és érez: két szem figyel,
emlékei barna csigaháza;
lassú lélegzet ejt-emel,
átmos a zengés pulzusába.
Embrió voltál, és benne élsz:
egy lény inverz ünnepe vagy.
Sötét áhítat, kitárulsz; fehér
eszmévé bágyadsz, vakállat remény:
belefúródsz a percbe, s rőt
gyökérként önmagába nőtt
hajnalszilánkot ont a nap.
Éjünk zománcegy rétegei
halvány csíkokra bomlanak.
Reszkető papír. Csempék léptei.
Fény ébred ajkad szögletén,
szemed megrebben – távozom.
Kígyózó harang, a mélyből
fölmerülsz; gyermeki, pőre álom.
Hátrálnak ajtódtól árnyaim,
pörögve röppenő kártyák.
Őrtállásomról mit se tudsz –
huzatos virradás kering.
Szobám, tátongó fekete lyuk,
vár, gyűrötten átkarol:
hűlt ágyon fekszem, homályló testkaréj;
elsüllyedsz, hártyásan átjárva
tudatom: ábrándos malomkerék,
pislogva rebbent, kialudt.
Ébredés
Szívem árapálya — lebben, odacsap,
hol ősz hópart nyelvel felé s latol,
hisz égforró Napból csalt rá sugarat,
s prizmává izzva hűs jéggé rabol.
Tűzbe dermedt part öleli körbe
a lüktető szivárványvíz karjait,
mezsgye, hol szikrahad fúl örökre,
hullni kiket alákúszó Sárga vitt.
Nyomul a jégnyelvtömb, feszülve sikolt,
velejét rácsló bőre sír határt;
majd tükrébe hasad, őrizve, ki volt,
horpad, de újra forr a seb kitárt.
Kebelvíz ezer már kockát dajkál,
csillám tűn s vész felhánytorgó fényködén,
kel kocódva s elhal jégi zaj már:
átszőve szétremeg tudat bércölén.
Összefoglalás
Egy hegy fellázad,
gyökerévé kifordul;
emészthetetlen éhség,
föld gyomra kordul.
Áradat elönt, felfakad,
törve, szakítva gátat;
iszap fedi be arcodat,
folyóvá csüggedt bánat.
Mélázva bandukol benned,
kísérteteddé sápadt
surrogó filmként perget
magaddá emésztett tájad.
Kazalkúp felhő az égen,
korlátként messze szállhatsz
bordásan sugárzó kékben,
s bágyadt ölébe érnél
ultramarin végtelenében.
Illusztráció: Felhős ég (pixabay.com)
