Vers

április 5.

Szabó Dárió: Én

 

Az idő. Nem ok.
Az én. Mikor mozdul. Nem kint,
kívül.
Mikor fellöki a
végtelent. Az esés akarás.
Mellé markol a földet érés
kiszáradt tenyere.
Kontrollillúzió. Hagyni, veszni.
A magány hit. Jól oldódó kőzet
az okozat barlangjában.
A vers utolsó sora
húsevő növény.
Ott vagyok.
Mindenhol.

 

Illusztráció: a szerző által csatolt kép elhelyezésével (forrás: Thurston Photo)
Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.