Vers

november 11.

Horváth Szabolcs: Kétely (két vers)

 

Kétely
Rácsaim és a falak tartanak fogva.
A kilátás egyre szűkebb a fenyőre.
Ismétlődnek a fájdalmas gondolatok
karöltve fejemben és a szívemben.
Sötét felhők gyülekeznek fejem felett,
de hamar tovaszállnak a végtelen
ismeretlenbe. A Nap újra pirítja
arcom, majd sötétség ereszkedik rám.

 

Marionett
Zsinórokon függtünk
a tervezőasztalon, majd
a teremtő szabadságot
ajándékozott nekünk,
és elvágta a zsinórokat.
Csak a faháztól szakadtunk
el, de a kerítésén még nem
sikerült átugornunk.

 

 

Horváth Szabolcs a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

 

 

Illusztráció: „Marionett”
Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.