Párizs első kerületében, a nagy bevásárlóközpont, a Les Halles közelében, a francia költőről elnevezett Joachim-du-Bellay téren egy pompás reneszánsz szökőkutat csodálhatunk meg, a La fontaine des Innocents-t (Az ártatlanok szökőkútja). A Párizsba látogató turisták a megannyi látnivaló miatt nem szentelnek különösebb figyelmet a szökőkútnak, pedig a középkorból való, és igen érdekes múltja van.
Az Ártatlanok szökőkútja
A szökőkút három oldalán egy-egy római árkádot alakítottak ki. Ezeket vízöntő nimfák veszik közre.
A nimfák
Auguste Renoir a következőket írta a szobrokról: „Ezek a nők nagyjából egyformák. Szép lányok, kellemes testtel; valószínűleg a szobrász felesége vagy barátnője a minta. Jean Goujon női miért izgalmasabbak, mint Lescot nőalakjai? Miért tudom órákig nézegetni az előbbieket, míg a többiek azonnal eluntatnak? Ha valaki tudná a választ, nagyon jó lenne.” Renoir arról is szólt, hogy egy alkalommal a téren, ahol a szökőkút áll, baráti társasággal akart megebédelni egy vendéglőben. Amikor meglátta a szökőkutat, mindenről megfeledkezve elővette jegyzetfüzetét, és vázlatokat készített Goujon szobrairól.
Émile Zola is nagy csodálója volt a szökőkútnak. Barátjának, Paul Cézanne-nak írta 1860-ban: „Ezek bájos, kecses, mosolygó istennők. (…) azért beszélek erről a szökőkútról, mert egy órán át belefeledkeztem nézegetésébe, és mert gyakran teszek egy kerülőt, hogy egy szerelmes pillantást vessek rá.”
A szökőkutat 1546 és 1549 között, II. Henrik uralkodása alatt készítette a Louvre neves építésze, Pierre Lescot. A szobrok és a díszítés a kor legnevesebb szobrászának, Jean Goujonnak munkái. A szökőkút a király Párizsba való bevonulására készült. Elődjét a középkor leghíresebb temetőjében, a Cimetière des Innocents-ban (Ártatlanok temetője) építették a 12. században. A középkori Párizs legnagyobb temetője a Saints-Innocents (Szent Ártatlanok) templomról kapta nevét, amely annak állított emléket, hogy Júdeában Heródes legyilkoltatta az „aprószenteket.” Ez a történet Máté evangéliumában olvasható: Heródes írástudói kiderítik, hogy a zsidók újszülött királya Betlehemben fog megszületni. Heródes minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett, hogy biztos legyen abban, hogy köztük van az új király is. A legyilkolt gyerekek voltak az aprószentek (latinul innocentes martyres, franciául les Saints-Innocents).
A temetőben a gazdagoknak külön sírbolt jutott, míg a szegényeket 5-15 méter mélységű nyitott, közös sírokba temették, amelyek ezer holttestet is képesek voltak befogadni. A temetőt körülvevő magas falak ellenére a középkorban a párizsiak úgy látogatták, mint egy szórakozóhelyet. Ma, amikor a temetők a béke és a nyugalom színterei, nehezen érthető, hogy Az ártatlanok temetője – csakúgy, mint a többi sírkert – a kereskedelem, a szórakozás, de még a prostitúció színhelye is volt. A temetőben festmények, freskók láthatók, amelyek közül a leghíresebb a Haláltánc.
Haláltánc
A temetőben Mindenszentekkor, körmenet idején minden évben bemutatták a látogatóknak azt az 1,2 méteres, alabástromból készült szobrot, amelynek neve a La Mort Saint-Innocent, és egy grimaszoló, oszlásnak induló, halotti lepelbe öltöztetett hullát ábrázol. A szobor ma a Louvre-ban látható.
La Mort Saint-Innocent
François Villon, aki sokszor járt ebben a temetőben, a felhalmozott csontvázak látványának állított emléket a Nagy Testamentumban:
Elnézem itt a koponyákat:
Egyetlen kusza csonthalom…
Melyik volt udvari tanácstag?
Melyik zsákhordó? Nem tudom.
Sehol rajtuk fikarcnyi nyom…
Megyés püspök? Vagy lócsiszár?
Hiába is találgatom:
Nem mondja azt meg senki már.
Itt együtt vannak, láthatod,
A különféle fehérnépek:
Parancsolós nagyasszonyok,
S szepegve bókoló cselédek.
Most milyen szépen összeférnek –
Kiszáradt csontok egyhalomba…
A nagy méltóság semmivé lett:
Itt nincs többé úr, se szolga.
(Mészöly Dezső fordítása)
François Rabelais is felidézi Az Ártatlanok temetőjét Pantagruel (1532) című regényében, amikor Párizst úgy említi, mint ahol „jó élni, de nem meghalni, mert a szegény emberek a halottak csontjain melengették feneküket.” Azaz a holttestek csontjai szerteszét hevertek, és a csavargók azokból raktak tüzet, hogy annál melegedjenek.
Az Ártatlanok temetője. Théodore Hoffbauer rézmetszete
1787-ben Az ártatlanok temetője és a templom helyén egy hatalmas piacot alakítottak ki, A Marché des Innocents-t (Az ártatlanok piaca). Egy Quatremère de Quincy nevű mérnöknek az utolsó pillanatban sikerült a szökőkutat megmentenie. Óvatosan elbontották a szökőkutat, leválasztották róla a szobrokat és a díszeket. Mivel az eredeti kútnak csak három oldalán voltak szobrok, új domborműveket kellett készíteni, hogy mind a négy oldal megkapja díszítését. Ezt a munkát Augustin Pajou végezte el. A szökőkút az új piac közepén kapott helyet.
Az Ártatlanok piaca a szökőkúttal. John James Chalon festménye
A szökőkutat mai helyére 1860-ban helyezték el.
